Szerepezések

Taegi - Éjjeli chatelések pt.3

Tartalom: Kim Taehyung már gyakornoki évek alatt elkövette talán élete legnagyobb hibáját: érzelmeket kezdett táplálni az egyik leendő bandatársa iránt. Azóta már eltelt három év, de még nem tudott túl tenni ezeken a gondolatain, mitöbb: csak gyarapodtak, míg nem egy éjszaka megelégelte, és ráírt az éppen elérhető Yoongira.
Figyelmeztetés: trágár szavak, yaoi
Hossz: 4/3
Szerepek:
Aoi - Taehyung
Kuti - Yoongi

Yoongi:

Még, hogy én játszani? Nem szoktam. De mindegy. Jin hyungra hagytam, had higgyen, amit csak akar. Vacsora után még észlelem, hogy Taehyung szívesen beszélgetne velem. Én is vele, főleg, hogy miért alszik, és eszik ilyen keveset, de nem tehetem. Le kell mennem a stúdióba, megírni azt a idióta szakítos számot. Még szerencse, hogy holnap már kikapjuk a rég megérdemelt szabadságunk. Egy egész hét, eszméletlen lesz, annyi szent. Beérve a céghez azonnal elfoglalom dolgozó szobám. Kabát, sál, sapka le, fejhallgató fel. Bekapcsolom az egy hete megírt ritmust, és a mellé tartozó szövegfájlt, de az írás nem megy. Hogy is menne? Legjobban akkor tudok írni, ha feszült, szomorú, esetleg boldog vagyok. De ez esetben az utolsó opció egyáltalán nem válik be.

Gurulós székem lábam segítségével cseppet hátra lökve kezdem a plafon tanulmányozását. Fehér, mint minden ebbe a cégbe, talán az az egyetlen egyedisége ennek a helyiségnek, hogy van fent egy kis rész. Azon a részén mind a heten aláírtuk a nevünket, páran még rajzoltunk is. Emlékszem én pont Namjoon nyakába ülve kreáltam saját alkotásom. Az autogramom. Mellette közvetlenül Jimin hülye rajzai vannak rólunk, majd Taehyung Chyper "grefitije." Olyan aranyos, hogy ennyire rajong ezért a dalért.

Taehyung:

Miután mindenki visszafekszik pihenni, én neki látok a takarításnak. Ezt mindig szívesen teszem: nem tehetek róla, anyám belém verte azt, hogy irritáljon, ha valami nincs rendben. Ennek pedig csak örülnek a fiúk.
Odahordom az edényeket a mosogatóhoz, és neki is esek elmosni őket. Ezzel is hamar végzek: ezt követi a felmosás és söprés. Ez mind nem telik bele fél órába, de még mindig nem vagyok álmos. Nem törődve ezzel az érzéssel ágyba bújok, magamhoz ölelem a kis plüssöm, és lehunyom a szemem. De nem. Nem megy. Gondolataim ismét cikázni kezdenek, összefüggéstelenül, Yoongin kilyukadva. Ne máár! - fúrom a fejemet a párnámba. Nem érdekel, most, ha akarja az elmém, ha nem, aludni fogok! Oldja meg nélkülem a Yoongi iránti reménytelen érzélmeim - gondolom, mire kipattanak a szemeim. Nem bíroooom!

"Alszol?" - írok rá ismét, ugyanúgy, ahogy tegnap is.

"Hát persze~" - válaszol szinte azonnal, amin elmosolyodom. Lehet ő is éppen írni akart nekem?

"Zavarlak?😊😄" - kérdem reménytelenül, a nemleges választ várva.

"Remélem, ez költői kérdés volt. Persze, hogy zavarsz, Isten szerelmére, Taehyung, éjfél múlt!"

"Mégse alszol!*^*" - írom duzzogva. Méghogy zavarom! Tudom, hogy titkon imád velem este chatelni. Tudooom!

Yoongi:

"Tudod, valakinek dolgoznia is kell! "- írok vissza neki sebesen. Őszintén, zavar, de mit csináljak, ha egyszer nem áll le? Zargat, direkt. Az már teljesen más kérdés, hogy alig csináltam valamit is ebbe a pár órába, míg itt voltam. Sőt! Egy ideje azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon alszik-e, de akkor is. Gondolhatna arra, hogy nem mindenki szereti ha munka közben ráírnak. Mármint én szeretem, de attól még biztos van olyan, aki nem.

" Akkor dolgozz 😢😷"

" Mennyire sajnállak!"-vigyorodom el ezt gépelve.-" Menj inkább aludni. Tegnap sem aludtál sokat, ha ma se fogsz, akkor ki fogsz fáradni."