Szerepezések

Sugakook - Koncertjegyek tizennyolcas tartalommal pt.3

Tartalom: Ez a történet egy különállő, hosszabb történetből (Vmin) fakad. Ez egyfajta betekintés a másik oldalra. Jungkook egy hatalmas Big Bang fan (VIP). Szereti az összes bandatagot, de legeslegjobban G-Dragont: mindenféle tárgyat gyűjt vele kapcsolatba. Az iskolába az a hír járja, hogy Baekhyun jegyeket tud szerezni a közelgő koncertre, csakhogy ezeknek bizonyos ára van.
Figyelmeztetések: trágár beszéd, yaoi, erotikus tartalomra utaló jelek
Hossz: 3/7
Szerepek: Yoongi - Aoi
Jungkook - Kuti

Jungkook:

Ahogy megérzem kezét a combomon majd, hogy magához is húz a levegő bennem reked. Sajnál. Könnyeim azon nyomban apádnak el. Miért kell megölelnie? A francba is, még ez is fáj. De nem veszem le a kezét, nem lököm el magamtól, gyenge vagyok, hagyom had öleljen tovább. Legszívesebben lehajolnék és átkarolnám a nyakát is, de nem teszem. Nem merem. Most nem. Elegem van magamból, túl érzékeny vagyok, másra nem bírok gondolni már jó pár napja, hete... talán hónapja is, mint Yoongi hyungra, és most hogy lett egy "kapcsolata" ez csak tovább fokozodott. Nyelnem kell, mikor tekintetét megemeli, fájdalmas. Elszomorítom. Megéri? Szeretem őt nagyon, nem akarom, hogy szomorú legyen, szeretném ha újra az a "boldog" Yoongi lenne, aki volt. Egyre jobban gondolom, békén kell hagynom. Zavar, hogy ilyen érzéseim vannak a közelébe... Ilyeneket nem GD iránt kéne éreznem...? Egy áruló vagyok, egy kibekurt áruló.

- Gyere ide te! - fordít hirtelen magához Taehyung, lop el Yoongitól és húz szorosan magához. Nyugtatni próbál, de hát én már nem is sírok. Akkor meg?

- Minden rendben van! - nyomom orrom orrához, hogy aztán összeérve egy pillangó pusziba érvényesüljenek. Szeretem ezt tenni,vele, mindig jobb kedvre derít. Taehyung az én legjobb barátom, az egyetlen aki tud rólam mindent.

Yoongi:

Mosolyogva veszem észre, hogy Taehyungnak, mint mindig, most is sikerült a picit jobb kedvre derítenie. Nem is értem, én miért próbáltam meg, csak a kis majomra kéne hagynom a dolgokat.

- Milyen romiii - nevet fel mellőlem Hoseok, amit én is követek. Olyan hülye! Egész eddig megfeszült testtel ült mellettem most meg ilyen könnyen feloldódott.

- Ugye? Ő az enyém! - öleli magához Tae a derekánál fogva, majd egy csikis részre ad neki sok-sok puszit.

- Hyung, ez csikiz! - nevet fel Kookie, próbálva magától eltolni barátját, sikertelenül. Ő erősen tartja, véletlen sem engedi el.

- Kim Taehyung, ne bántsa a kisebbeket! - jelenik meg az osztályfőnöke, amit már nem bírunk, nevetnünk kell. Soha jobbkor, komolyan. Tae mint egy jó kisfiú azonnal elereszti Jungkookot, de amint elmegy a rigó, folytatja a tevékenységét. Meg vagyok nyugodva. Nem tudom, mit tettem volna, ha Taehyung sem tudja megnyugtatni a csöpp kis lelkét. Talán ezért mondja mindig, hogy legyünk vele kedvesek, mert ő ismeri a legjobban: tudja, milyen érzékeny lelkivilággal rendelkezik, hogy hamar tör el nála a mécses, de akkor nagyon. Ez is mutatja, mennyire gyerek még szegénykém. Majd ha egyszer felnő akkor megtanulja, hogyan kontrollálja az érzelmeit, hogyan bólintson rá mindenre fapofával. De ez még neki messze van.

Jungkook:

- Hyung - próbálom ismételten elnyomni magamtól a testét -, most már hagyd abba, órára kell mennünk. És én nem akarom most kihagyni, rajz lesz.

- Eredj! - puszil még utoljára homlokon majd elenged.

Megfordulok a táskámat keresve, ami sajnos még mindig Yoongi előtti padon van. Ahj, direkt csinálom? Direkt akarok mindig a közelében lenni? Erről a dologról már tényleg beszélnem kell majd Taehyunggal, ha nem teszem meg, örökre ezen fogok agyalni. Sehogy sem jövök rá. Megingatva fejem indulok meg felé. Előtte vállamra kapva táskám megyek tovább, nem köszönök el tőlük. Nem szoktam.