Szerepezések

Yoonmin - Just do it! pt.5 (+18)

Tartalom: Min Yoongi és Park Jimin már fél éve remek párkapcsolatban élnek, mindenféle testi kontaktus nélkül - a csókot kivéve. Ez mind egyiküket sem zavarta addig, amíg nem lettek egy idióta játéknak az áldozatai, aminek hatására talán megváltozik a kapcsolatukról kialakult érték-rendszerük.
Figyelmeztetések: 18+(!), yaoi, erotikus tartalom, trágár beszéd
Hossz: 5/10
Szerepek:
Kuti - Jimin
Yoongi - Aoi

Yoongi:

- Most mi az? - nézek meglepődve Jiminre. Kicsit szégyellem magam, amiért ilyen könnyen sikerült izgalmi állapotba hozni, de ez van. Ő mondta, hogyha ilyen probléma adódik, akkor neki szóljak és ő segít. Tessék, itt van az adandó alkalom.

- Én... én... most mit tegyek? - pillant rám zavartan, a pólójának a szélét gyűrögetve. Ezen csak jobban elvigyorodom: kedvem lenne itt helyben magamévá tenni, de nem vagyok Hoseok, ezért csak kitárom a lábam, elnyúlva a széken.

- Verd ki nekem! - mondom szinte utasító hangsúllyal. Pici szemei minimum tányér nagyságúra nőnek, miközben valamit makogni kezd, rák vörös fejjel. - Hajrá - mondom már unottan. Ha így folytatja, akkor inkább lelankadok, mint mielőtt hozzám érne.
Egy nagyot nyelve bólint, letérdel elém, és végre-valahára kioldja az övemet. Vagyis csak akarnám, hogy kioldja... Szegényemnek annyira remeg a keze, hogy szinte meg sem bírja fogni, nemhogy kibontani, majd a nadrágom kigombolni és pumpálni. Istenem! Jimin, miért vagy ilyen esetlen.

- Jó, inkább hagyjuk... - tolom el pici kezét onnan.

- Nem! Én képes vagyok rá! - néz rám kétségbeesetten, majd egy határozott mozdulattal megszabadít mindentől, és már csak azt veszem észre, hogy eszméletlen vörös arccal előpakolja a még mindig ágaskodó tagomat. Amint megcsapja a hideg levegő egy kellemetlen nyögés hagyja el a számat. Jiminre pillantok, aki szinte szemez a farkammal, aztán... Remegő kézzel ugyan, de rám markol, és verni kezdi nekem. Be kell harapnom az alsó ajkam, hogy nehogy hangosan nyögdécseljek, felkeltve ezzel a folyosón elhaladó emberek figyelmét. Inkább görcsösen markolok a vállába, lehunyt szemekkel, véresre harapott ajakkal, már-már vergődve az élvezettől. Jimin keze meg lehet, hogy pici, de igen ügyes!
Vadul pumpálni kezd, de érzem, hogy a keze jobban remeg, ám ez csak jobban izgat, így nem telik el pár perc, máris tenyerébe élvezem.
Fáradtan nyitom ki a szemem, úgy tekintek rá Jiminre, aki csak makogva valamit, számomra értetlen dolgot feláll, és elszalad. Gondolom órára...

***

Aaahj, hogy én mennyire utálok dolgozni! Nem is értem, miért teszem. Miért jó az nekem, hogy itt ülök a pult mögött és adom ki Jiminnek a rendeléseket? Magam sem értem...

- Egy kávét, baba - csücsül le elém Hoseok.

- Neked is szia - forgatom meg a szememet, elfordulva balra, hogy megfőzzem a kávéját. Teszek bele mérget is.

- Ja, igen - nevet fel. - Szia! Miújság? - kérdi, amikor lehelyezem elé a rendelését.

- Semmi - támasztom ki a fejemet, unottan nézve rá. Aztán eszembe jut, hogy mit is ígértem Jiminnek. - Amúgy... Nem beszélhetnék ám veled. Megígértem Jiminnek.

- Mi? Miért? - lepődik meg, a kezemre simítva.

Jimin:

- Komolyan mondom, próbáld meg az élénkebb színt! - próbál meggyőzni az egyik vendégem a hajfestésre már vagy öt percen keresztül. Nem értem, mi értelme, de ha neki jól esik, mondja csak. Én meghallgatom, mi több beszélgetek vele, ő az egyik vendégem. Ennyit érdemel.

- Meg fogom! - mosolyodom el, majd nézek a kezembe lévő noteszre, ami üres. Elfelejtettem leírni a rendelését - Öhm... Bocsi, de mit is rendeltél?