Szerepezések

Vkook - Az ördög angyali kara pt.4

Tartalom: Taehyungot az éjféli misén elbűvöli az egyik iskolás társa; Jungkook. Egy igazi angyalnak tartja, akit minden áron meg szeretne védeni mindentől, persze csak gondolatban. Ugyanis beszélni már nem mer vele. És persze ne is feledkezzünk meg arról a tényről, hogyha valaki angyali külsővel rendelkezik, nem biztos, hogy az is valójában. Ki tudja mi rejtőzik a külső mögött?
Hossz: 4/6
Figyelmeztetések: trágár beszéd, yaoi, Isten káromlás
Szerepek:
Aoi - Jungkook
Kuti - Taehyung

Taehyung:

- Persze, minden rendben! - löki szó szerint arrébb a fejemet. De nem hiszek neki, arca kissé piroskás, ami bizonyára a nagy ütéstől van.

- Biztos? Szerintem meg látnia kéne egy orvosnak! - mondom, de nem érek el vele sokat, csupán egy furcsálló nézést intéz felém.

- Ne butáskodj! - tápászkodik fel rosszallóan megingatva fejét. - Nem most estem el először, nem kell aggodalmaskodnod.

Sóhajtva hagyom rá a dolgot, hát rendben, akkor nem aggódom, essen csak el nyugodtan, nem érdekel. Ez a nap már úgysem lehet ennél rosszabb. Nem elég, hogy nem jött el velem enni, ami miatt rettentően éhes vagyok, visszautasította az érzelmeim, de még ide is elráncigált. Alapjáraton szeretek itt lenni, de csak este felé, olyankor már nincsenek olyan sokan, mint most.

- Taehyung! - érzem meg Jimin ölelő karjait körülöttem. Ő tényleg nagyon aranyos, ha más nem, ő biztos odajön hozzám beszélgetni. - Hát te? Mutatsz nekem pár trükköt?

- Nem tudok deszkázni! - hazudok, egyszerűen csak előttük, Jungkook barátai előtt nem akarok gördeszkázni. Így is feltűnően lesnek, nem még akkor.

- Milyen kár! - biggyeszti le az ajkát szomorkásan, amin muszáj felnevetnem. - Pedig azt hittem, te tudni fogsz.

- Miből gondoltad?

- Illik hozzád... - simít felkaromra. Na jó, lehet neki meg én tetszem. Ilyen furcsán zavaró lehet Kookie számára is az én nyomulásom?

- Áú! - Már megint elesett. Kibújva Jimin karjai közül sietek ismét felé.

- Jól vagy? - Bólint. - Figyelj, legközelebb ne a deszka végére rakd az első lábad, a közepére próbáld, hogy meglegyen az egyensúlyod. A másik lábaddal pedig csak egy aprót lökj, nem a placon vagy, hogy legalább fél métert told magad!

Jungkook:

Nagy szemekkel hallgatom, ahogyan Taehyung magyarázza a deszkázásnak az alapjait, akár valami vérbeli profi. Milyen kis okos. Ezek szerint nem csak imátkozni tud jól.

- Oké, értettem! - bólintok, majd a lábaimmal úgy teszek, ahogy ő tanácsolta, de persze, hogy nem megy. Éppen, hogy ráhelyezném a testsúlyom a deszka már gurul is ki alólam, ezzel megborítva az én amúgy instabil egyensúlyomat. Már készülnék is fel egy újabb fájdalmas esésre, amikor erős, védelmező karok fonódnak körém, nem hagyva, hogy a kemény aszfaltba verjem a fejem, hanem inkább az ő izmos mellkasának.

- Jól vagy?! - hallom meg hódolóm aggódó hangját. Teljesen meglepődve pillantok fel rá, majd gyorsan rendbehozva a testhelyzetem, felé fordulok.

- Ja, miért ne lennék? Elkaptál - magyarázom, összevissza kapálózva, amit ő le is állít azzal, hogy lefogja a kezeimet. Ehhh...

- Szívesen tettem! - lesz egy nagyon aranyos doboz mosoly az arcán. Úristen! Mi bajom lett hirtelen? Oké, a tény, hogy tudom, hogy szeret, talán kicsit zavarbaejtő, de nem kéne a mosolyától befanolnom. Meg kell nyugodnom, és elfelejteni, hogy neki nem barátságra kellek.