Szerepezések

Taegi - A dal pt.1

Sziasztok!
Ez volna az első "közös munka."
Tartalma; Min Yoongi és Kim Taehyung között egyre rosszabb a kapcsolat. Az érzelmeik miatt eltávolodtak egymástól, de minden megváltozik, mikor Suga megír egy dalt. Ami sok félreértéshez vezet.
Figyelmeztetés: trágár szavak, idegen nyelvű elemek, yaoi (fiúxfiú)
Hossz: 4/1
Szerepek:
-Yoongi: Kuti
- Taehyung: Aoi

Yoongi;

Ez a nap sem kezdődik máshogy, már kora reggel fenn virrasztunk és arra várunk, mi lesz a napi feladatunk. Most komolyan, mint az ovisok. Nem kell soká várni, a Menedzser hyung hamar megérkezik és miután kiossza a mai feladatot, elindulunk a studióba, azon belül is a gyakorló terembe. Szerencsére mára a terv nem más, mint a gyakorlás. De szokasukhoz híven megvárták, míg a "főnök" elment és mivel a tánctanárunk még nem volt benn, kamerát ragadtak. Játszani kezdtek, általában nem szoktam beleszólni ezekbe, de innen messziről nézve szórakoztatónak tűnik, szóval elindulok feléjük. Mire odaérek mindenki szétszéled, de mitsem törődve vele folytatom cselekedetem.

- Befezejeztük már, menjünk vissza dolgozni - hallom meg Taehyung hangját, majd ő magát is,megpillantom magam mellett elsétálva.

Taehyung;

Nem azért, mert bunkó vagyok vagy valami, de direkt fejeztem be a játékot akkor, amikor Yoongi megjelent. Általában goromba és mindig leolt minket, hogy maradjunk már csendben, mert ő pihenni akar, most pedig teszi a cuki fiút a kamera miatt. Na, tudja, hol tegye a fejét! Nem értettem soha, miért kell úgy viselkednie. Jó, tény, hogy hyung tehetséges, jóképű és alkalomattán még kedves is... De szeretném, ha ilyen többször is előfordulna. Amíg nem érkezik meg a tánctanár , addig átöltözöm, és Kookot kezdem piszkálni. Pontosabban nem hagyom bemelegíteni.

- De hyung! - csap meg, mire én csak tovább vigyorgom.

- Hyung? Ki, én? - pimaszkodom. - Mióta vagy ilyen tisztelettudó? - tolom ki a nyelvem.

Yoongi:

Sóhajtva veszem tudomásul, hogy ma is egész nap bunkón fog velem viselkedni, de sebaj. Türők én, egy darabig. Leülve a fallhoz támasztva hátam nyúlok üdítőmért, hogy beleihassak. Nem tudom, ki hogy,van vele, de én mindig előre megszomjazom. Lecsavarom a piros kupakot és már iszok is belőle, közben észreveszem, ahogy a két legfiatalabb beszélgetni kezd. Hallgatom is őket, ők álltalában mindig valami teljesen értelmetlen dologról diskurálnak, amitől jobb kedvem támad, de figyelmem ebben az esetben más köti le; Jin hyung leül mellém, mosolyogva. Beszélgetni akar.

- Mi a helyzet? - nyúl innimért, át is adom neki, hadd igyon belőle, ha esetleg elfogyna, majd veszek magamnak az egyik automatából.

- Semmi - vettem hátra kemény falnak fejem -, egyszerűen csak korán kellett kelni. De hogy minek? - forgatnám meg szemem megszokásból, de szemgolyóm megakadt a kis Alianen. Engem pásztáz, mintha telepatikusan próbálna üzenni valamit. Igazán leszokhatna már... egyre jobban kezd idegesíteni, hogy less. Nem is tudom, mikor kezdte ezt az egészet, talán két-,három hete. De eldöntöttem, majd holnap elmondom neki a magamét, ma inkább figyelmen kívül hagyom. - Na gyere, nyújtsunk! - nyújtom kezem a Hercegnő felé. Látszik, hogy meglepődik, feleslegesen, én is szoktam néha bemelegíteni! Megragadja kezem és már úton is vagyunk Namjoon felé, aki elég bénán próbálja bejáratni az izmait. Végignézem, míg ők ketten elkészülnek, addig én tíz perc alatt átmozgattam testem annyira, hogy ne görcsöljön majd be a nap folyamán. Persze, nem lennének ők Namjoon és Jin, ha nem kellene segítenem nekik. Hozzám méltatlanul végig nevetem az szenvedésüket, aztán megváltásra megérkezett a tánctanár. Hál isten! Az új koreográfiát gyakoroljuk, a War of Harmonie-t, ami így úgy, de kezd menni. Nem vagyok benne a legjobb, de tudom, mire a videóklipp vagy a fellépés következne, tökéletes lesz. Nem úgy mint V. Állandóan nekem jön.