Recovery - h.s [hun] // befejezett

16.

H A R R Y 

Rengeteg autó parkolt Liamék háza előtt. Biztos voltam benne, hogy az itt lévő embereknek a felét nem is ismerte. Bár nem igazán törődtem a tömeggel. Csak az lebegett a szemeim előtt, hogy megtaláljam Lilyt és bocsánatot kérjek tőle, amiért egy segg voltam. Még akkor is ha nem akart engem már többé, tudnia kellett, hogy ő a barátom, még úgy is, ha én nem vagyok az övé.

- Azt hittem, hogy utálod Liamet? - kérdezte Ashton, miután kiszálltunk az autómból.

- Lily itt van - motyogtam. - Mi történt a kamerákkal?

Ashton vállat vont. - Szerintem a szüleit már nem érdeklik a kamerák.

Kicsit mérges voltam, amiért Ashton még mindig beszélt azzal a seggfejjel, név szerint Liam Payne-nel, de Ashton miatt tudtam most eljönni. Az eset óta nem igen beszéltem a srácokkal, és elég szar volt. Nem, nem az, hogy még mindig beszéltek Liammel, nem ez zavart. Engem az zavart, hogy már nem követtek úgy, mint a pincsikutyák. Hiányoltam azt a fajta figyelmet.

A zene elviselhetetlen volt. Tudtam, hogy Liam utálta a rappet, szóval nem értettem, hogy miért ilyen szar zenéket rakott be állandóan a bulikon.

Lilyt azonnal kiszúrtam a nappaliban. A falnak támaszkodott, és valami srác volt fölé magasodva. Nevetett; előbb hallottam meg a nevetését, mielőtt megláttam volna őt.

A gyomrom összezsugorodott, amikor megéreztem Ashton egyik kezét a vállamon.

- Ki a faszom az? - kérdeztem, és elbújtam a fal mögött.

- Louis - mondta. - Louis Tomlinson.

- Azt hittem, hogy Floridába ment a suli miatt...?- mondtam, de inkább kérdésnek hangzott.

Ashton megrázta a fejét, miután odajött mellém a falhoz. - Néhány hete jött haza, a srácok azóta nyalják a seggét.

Ez megmagyarázott mindent. Azért nem kerestek az utóbbi időben, mert az 'Istenük' hazatért, én meg addig jó voltam őt helyettesíteni.

Tovább néztem Lilyt, és reménykedtem, hogy ő nem vesz észre engem. A mosolya ragyogott, a szemei körül pedig apró ráncok jelentek meg amikor elnevette magát. Mintha mindig felnevetett volna, amikor Louis megszólalt. Imádtam Lilynek a nevetését, de azt utáltam, aki miatt nevetett.

Louis épphogy csak pár centivel volt magasabb nála. Egy beanie volt a fején, és néha beletúrt a hajába. Nem tűnt férfiasnak, hanem inkább egy pöcsnek, annak ellenére, hogy még soha nem beszélgettem vele. Megfogta Lily kezét, és az ujjaival kezdett el játszani, ami miatt Lily elmosolyodott.

Lilynek megfogta Louis karját és visszahúzta magához, amikor ő el akart tőle fordulni. Elképesztően nagy kényszert éreztem arra, hogy odamenjek hozzájuk és még a szart is kiverjem Louisból, amikor elmosolyodott és lehajolt, hogy megcsókolja Lilyt.

Ashton szerintem a gondolataimban olvasott, mert megragadott a karomnál fogva és kiráncigált a bejárati ajtón.

- Mi a faszom?! - ordítottam a levegőbe. Meg kellett ütnöm valamit. Bármit.

- Nyugodj le - kérte Ashton, amikor elkezdtem rugdosni a lábtörlőt az ajtó előtt. - Sajnálom, haver, de..

- Te tudtad! - kiabáltam rá, majd megfogtam Ashton pólóját a mellkasánál és keményen a ház falának löktem.

- Mi van? - kérdezte kikerekedett szemekkel, és a kezeit védekezően maga elé emelte. - Semmit nem tudtam erről!

- Hazudsz! - kiabáltam. - Te ezt az egészet tudtad, és azért hoztál ide, hogy hülyét csináljak magamból!

Ekkora már egy kisebb tömeg gyűlt körénk. Voltak emberek, akik nekem kiabálták azt, hogy üssem meg Ashtont, mások neki üvöltették, hogy üssön meg engem.

Körbenéztem a tömegen. Mindenkinek a szeme rajtam volt. Néhányuk félt, néhányuk izgatott volt, de a legtöbbet azt várták, hogy történjen valami.

Ekkor kiszúrtam őt. Ott volt és engem nézett kikerekedett szemekkel és szétnyílt ajkakkal. Mintha rémült és csalódott lett volna? Bármit is volt, fájt. Annyira, hogy elengedtem Ashtont. Láttam a szemem sarkából, hogy Lily elfut, és mielőtt értelmesen gondolkodni tudtam volna, a lábaim már utánuk eredtek.

- Lily! - szóltam utána. - Bassza meg, Lily, várj már!

Hirtelen megfordult, ami miatt én majdnem nekimentem, ő meg elesett volna. Megfogtam a karját, hogy ezt megelőzzem, de elhúzódott az érintésem elől.

- Ne hívj így! Mi a francért vagy itt egyáltalán?! - kiabálta, és a karjait a mellkasa előtt keresztezte.

Vállat vontam. - Miattad, nyilván. Bár látom, hogy már van más, akivel elmúlatod az időt. Mi a franc volt az?

Amint befejeztem a mondatomat megjelent a beanie-s gyerek, majd a karjait Lily dereka köré fonta. Az arcán lévő dühöt egy pillanat alatt átvette a szorongás.

- Minden rendben, baba? - kérdezte a harmadik fél. Láttam az arckifejezésén, hogy csak engem akart provokálni, de inkább nevethetnékem támadt tőle.

Lily felsóhajtott, majd karjait köré fonta.

- Harry, ő itt a barátom, Louis.