Recovery - h.s [hun] // befejezett

25.

H A R R Y

Az ajkaim fel voltak dagadva a csókjainktól. Beletúrtam a hajamba. Tudta. Megcsókoltam őt, és végre tudta azt, amit már régóta titkoltam. Ő meg visszacsókolt. Rendesen visszacsókolt. Minden a helyén volt pár percig az elcseszett életemben, amíg ő le nem lépett.

Tudom, hogy utána kellett volna futnom. Utána kellett volna futnom, és könyörögnöm kellett volna neki, hogy maradjon velem, de nem tudtam megtenni. Nem bírtam mozgásra bírni a lábaimat.

Azóta idegeskedem, mióta kifutott a szobából. Az ajakpiercingemet kezdtem el húzogatni, ami miatt az alsó ajkam lüktetni kezdett. Bármit megtettem volna egy cigarettáért, és azóta nem dohányoztam, mióta a rendőrségen dolgozom.

Megfogtam az egyetlen dobozt, amit találtam az éjjeliszekrényemben, és kifelé vettem az irányt. Bent a lakásban nem fogok cigizni. Büdös lenne. Megegyeztem magammal, hogy csak egyet szívok el, amúgy is undorító egy szokás ez.

A szél fellendült, amikor meg akartam gyújtani a végét, de a harmadik próbálkozás után végül sikerrel jártam. Az ismerős égő érzés égette a torkomat, amikor először beleszívtam. Éreztem, ahogy egyre jobban lenyugodok mindegyik slukk után. Pont ezért lettem függője ennek a szarnak.

- Egy cigi, Styles? Komolyan? - megfordultam, hogy szembe legyek Ashtonnal, aki egy kapucnis kardigánnal takarta el a felsőtestét, a szemeit pedig egy napszemüveggel.

Megforgattam a szemeimet, de egy mosoly még így is az ajkaimra került. - Oh, kussolj el - odanyújtottam neki a megmaradt égő cigarettát, amit egy pár szívás után ki is végzett.

- Mit keresel itt egyébként? - kérdeztem, és összefontam magam előtt a karjaimat, hátha nem fogok annyira fázni. Fel kellett volna vennem egy kabátot.

- A srácok mondták, hogy kerestél. Nem vetted fel a telefonodat, így vettem a bátorságot, hogy idejöjjek rád nézni.

- Hát, jól vagyok - nevettem fel. Igazság szerint nagyon nem voltam jól. A lány, akit szerettem, alig egy órája volt a karjaim között, de hagytam őt elfutni.

Ashton vett egy mély levegőt, majd elnevette magát mindenféle jókedv nélkül. - Nem vagy túl meggyőző.

A fejemmel a lépcsők felé böktem jelezve, hogy kövessen. Felfelé tizenkettő darab lépcsőfokot kellett megtenni, és öt másodperc volt mire elértünk a lakásomnak az ajtajáig. Ashton bakancsa minden egyes lépésnél hangosan koppant a padlóhoz. Azt hiszem, hogy mindent megbocsájtott, és újra visszatérhetünk a normális kerékvágásba.

- Mi a baj, tesó? - kérdezte meg amint leült a kanapémra.

- Mennyire érsz rá? - viccelődtem, majd lelöktem az asztalról a lábát, és helyet foglaltam mellette.

Ránézett a nemlétező órájára a csuklóján, és vállat vont. - Amennyire szükséged van - mindig is tudtam, hogy Ashton nem rossz gyerek.

- Akkor helyezd magad kényelembe, mert egy ideig itt leszünk...

*****

L I L Y

A délután nagy részében a falat bámultam. Nem tudtam normálisan gondolkodni, a kezeim remegtek. Már kezdett fájni a fejem a rengeteg gondolattól. Sírok? Jézusom, nagyon sokat sírok az utóbbi időben.

A szüleimtől azon pillanatban kaptam egy alapos fejmosást, amikor felhívtam őket, hogy jöjjenek értem. Azt hazudtam neki, hogy egy barátomnál voltam a suliból, bár mivel már legálisan felnőttnek számítok, így nem volt joguk annyira kiakadni.

Majdnem kiestem az ágyamból, amikor egy hangos kopogást hallottam meg az ajtóm felől. Mielőtt le tudtam volna törölni a könnyeimet és elfordulni, az illető kinyitotta az ajtót és bejött a szobámba, majd utána a nyílászárót becsapta maga mögött.

- Szia, hercegnő - mondta, majd felmászott mögém az ágyra és a karjait a derekam köré fonta. Közel húzott magához, így én a fejemet a mellkasára döntöttem. Még jobban sírni kezdtem, mert tudtam, hogy mindent el kell neki mondanom.

- Hé, shh - puszilgatta a hajamat. Nem voltam már rá mérges. Nem tudtam az lenni, túlságosan el voltam azzal foglalva, hogy saját magamra legyek dühös. - Annyira sajnálom a tegnap estét, és csak azt akarom mondani, hogy soha nem kényszerítenélek bele olyanba, amit te nem akarsz - a hangja gyengéd volt, ami miatt egy picit megnyugodtam. Egy picit.

- Tudom - felé fordultam, hogy szembe legyünk egymással. A lábait a két oldalam mellett nyújtotta ki, és elkezdtem a focis dzsekijének a cipzárjával játszadozni. A szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek.

- Mi a baj? - suttogta, majd közelebb hajolt hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra.

El kellett volna neki mondanom. Abban a pillanatban be kellett volna vallanom neki mindent, hogy eldöntse, mit akar tőlem a továbbiakban. De helyette bepánikoltam.

- Szeretlek - nyögtem ki végül.

Az arcán valamilyen leolvashatatlan érzés suhant át, majd egyik pillanatról a másikra eltűnt a sokk az arcáról és elvigyorodott.

- Én jobban szeretlek - mondta egész egyszerűen, majd újra kaptam egy csókot a homlokomra.

Annak ellenére, hogy kimondtam, nem voltam benne biztos, hogy ezt a választ akartam.

Mert Harry hangját hallottam a fejemben, amikor viszonozta a vallomásomat. 

O L V A S S Á T O K E L ! ! ! ! ! ! ! 
👇
👇

Sziasztok!
Remélem nem fogtok rám annyira haragudni, de mivel az iskola most ebben az utóbbi pár hónapban (április közepéig biztosan) eléggé el fogja venni a szabadidőmet, így fordítani nem nagyon fogok tudni. A 33. részig le van fordítva a történet nekem előre, a 34-nek úgy az egyharmada van meg. Szóval, én a héten kitaláltam egy olyan "sorrendet", hogy a 33.-ik részig mikor és melyik nap fogom hozni a következő részt. Ez azt jelenti, hogy lesz olyan, amikor hetente lesz, de van, amikor csak két hetente, de nem lesz annyira vészes, mint amilyennek most tűnik. Természetesen, ahogy tudom fordítom a részeket, de az iskola most tényleg minden szabadidőmet felemészti, itt a kisérettségi (írás-és szóbeli is..->május 20-21), az angol előrehozott (május 9 az írásbeli), pluszba a rendes dolgozatok, szóval elég sokat kell tanulnom most, és így 11. év végén nem igazán szeretném lerontani az átlagomat/megbukni. Szóóóóval, a részek várható időpontjai a következők lesznek: 

március 17.: 26. rész
március 31.: 27. rész (egy hét kimarad->24-én nincs rész) 
április 14.: 28. rész (7-én nincs rész)
április 28.: 29. rész (21-én nincs rész) 
május 5.: 30 rész
május 12.: 31. rész 
május 19.: 32 rész
május 26.: 33. rész

Május 22-től már nem lesz semmi nagyobb "megpróbáltatás" nekem (csak angol szóbeli júniusban, de az nem olyan nagy dolog), így utána már fogok tudni fordítani, szóval 26.-a után a a hetente 1 rész kb. állandó lesz. 

Azért találtam ezt ki, mert a könyvet nem akarom szüneteltetni, de azt sem szeretném, hogy heteket kelljen várnotok két rész között. A telefonomba minden fontos dátumot beírtam, ami ezzel kapcsolatos, és nekem ez így lenne a legmegfelelőbb. Persze a szünetekben, hosszú hétvégén és amikor nem kell annyit tanulnom (április középétől; addig azért kell sokat tanulnom, mert a szakmai tantárgyamból is lesz kisérettségi, és mindegyik tételből írunk dolgozatot, és azokat szeretném jóra megírni) természetesen fordítok, ahogy csak tudok, és akkor a részek is előbb fognak jönni!

Kitartást mindenkinek, és legyen csodálatos hetetek! Remélem megértitek, és ne haragudjatok rám!❤️