Recovery - h.s [hun] // befejezett

41.

L I L Y

!! +18 !!

Harry olyan mérgesen nézett zöld szemeivel Anne-re, hogy még én is megijedtem. Gemma tekintetét az anyja és az öccse között váltogatta, szemöldökeit összehúzta. Robin Anne kezét fogta gyengéden, aki úgy tűnt, hogy bármelyik pillanatban összeeshet. Én Harryt néztem, készen arra, hogy megragadjam a kezét és kihúzzam őt a szobából, ha odáig fajulna a helyzet. Tudtam, hogy sutba vágta azt az elhatározását, hogy kedvesen fog ma este viselkedni. Éreztem a belőle áradó feszültséget, annak ellenére, hogy a szoba másik sarkában álltam.

- Harry, nézd...

- Mi a faszom?! - vágott bele Harry anyja szavába. Frusztráltan beletúrt a most már vállig érő hajába. Általában valamit a hajába rak, hogy hátrafogja a rakoncátlan fürtöket, de most csak hagyta szabadon lógni őket.

- Ezért akartad, hogy eljöjjek? - szólalt meg csöndesen Gemma. - Hogy ezt elmondd?

Anne mély levegőt vett, és kiszabadította magát Robin karjai közül. - Mindkettőtöknek hamarabb el akartam mond---

- Persze - vágott közbe Harry szarkasztikusan. Láttam, amint a körmeit a bőrébe vájta, így mielőtt fel tudtam volna fogni cselekedeteimet, odamentem hozzá és megfogta a kezét. Mindig ezt szokta csinálni, ha ideges. Mintha fájdalmat kellene saját magának okoznia, hogy kontrollálni tudja a benne tomboló haragot. Amikor megérezte a jelenlétemet egy halvány mosolyt küldött felém, majd visszafordult az anyja felé, aki szemmel láthatóan feszengett. - Mióta tudjátok?

- Nem régóta - szólalt meg a nő, majd kezeit a pocakjára tette. - Augusztusban tudtuk meg.

Harry kitágult íriszekkel bámult rá édesanyjára, állkapcsa megfeszült. Anne mosolygott, és észrevettem, hogy Harry és Gemma mosolya nagyon hasonlít az édesanyjukéra.

Gemma annyira szorosan szorította a konyhapultnak a szélét, hogy ujjpercei elfehéredtek. Robin bement a nappaliba, feltételezéseim szerint azért, hogy kimaradjon a közelgő vitából.

- Kibaszottul viccelsz most - jelentette ki Harry.

- Nem értem, hogy...

- Micsodát?! Mit nem értesz, Anne?! - ordította el magát Harry. Én a hirtelen jött haragtól kicsit megijedtem, így összehúztam magamat. Nem úgy nézett ki, mint aki figyelembe vette eme mozdulatomat, de ha így is volt, akkor nem törődött vele. Őszintén mondom, kezdett tényleg megijeszteni. Egyetlen egyszer láttam eddig ennyire idegesnek, mégpedig akkor, amikor elmondtam neki, hogy mi volt Louis és köztem.

- Azt hittem, hogy legalább egy kicsit is, de örülni fogtok nekem és a nevelőapátoknak - húzta össze szemeit Anne, majd a konyhapultnak dőlt és karjait a mellkasa előtt keresztezte.

- Örülni?! - Harry hangja egyre csak hangosabb és mérgesebb lett. - Mi a faszért...

- Én örülök nektek, anyu - szólalt meg Gemma, majd átszelte a köztük lévő távolságot, majd mosolyogva megölelték egymást.

- Köszönjük, édesem - mondta Anne. Hallottam, ahogy Harry hitetlenkedve elnevette magát, de nem mondott semmit. Újra a bőrébe vájta a körmeit, de ezúttal most nem mentem oda hozzá.

- Mi a neme? - kíváncsiskodott Gemma, és egyik kezét anyukája pocakjára tette. A lány pólójának az ujjai fel voltak húzva, így észrevehetőek voltak a sebhelyek. Meg akartam őt ölelni, de a körülményeket tekintve ez lehetetlennek minősült. Talán ha máshol lennénk megtettem volna.