Recovery - h.s [hun] // befejezett

50.

H A R R Y 

!+18!

A tenyereim izzadtak, a kezeim remegtek, és hiába igazítottam meg a fekete öltönyömet az elmúlt tíz percben vagy százszor, még mindig úgy éreztem, hogy nem nézek ki jól.

Amikor beletúrtam a hajamba azt kívántam, hogy bárcsak levágattattam volna. Ezután az ajakpiercingemet kezdtem el húzni, mert a bennem tomboló idegesség miatt már kezdtem rosszul lenni és muszáj volt ezt valamin levezetnem. Úgy éreztem, hogy az ajakpiercingem rontja a megjelenésemet és az öltöny kinézetét, így kivettem és letettem Ashton cuccai mellé, ezután ugyanezt megcsináltam a szemöldökpiercingemmel is. Kicsit fájt, ahogy kivettem, de muszáj volt. Ránéztem a tükörképemre és újra megigazítottam a rózsaszínű nyakkendőmet. Elgondolkodtam, hogy ezt is levegyem-e vagy nem, úgy éreztem, hogy ez az apró kiegészítő fojtogat és ki nem állhattam.

Ahogy ujjaimmal elkezdtem volna kicsomózni, hogy levegyem, az ajtó kivágódott, amin az állt, hogy „A vőlegény öltözője". Ashtont láttam meg egy vigyorral az ajkain, vállán egy piros nyakkendő volt.

- Mennyien vannak odakint? - kérdeztem meg, miközben egy üveg vízért nyúltam. Mi van, ha most iszok és a ceremónia közben ki kell mennem a mosdóba? Visszatettem az üveget az asztalra és a kezemmel letöröltem a homlokomon gyöngyöző izzadtságot. Tényleg ennyire meleg volt idebent, vagy csak nekem?

- Az első öt sor szó szerint tömve van, haver - válaszolt Ashton, miközben megkötötte a nyakkendőjét a tükörben. Az annyira nem gáz. Kicsit későn szóltunk, de sok emberre nem számítottam, hogy eljön. Lily egy kisebb és családiasabb esküvőt akart egy igazi ceremóniával. A jó ég se tudja, hogy mióta nem jártam templomban. Én megelégedtem volna azzal is, ha elmegyünk az anyakönyvvezetőhöz, a két tanúval és pár vendéggel aláírjuk a papírokat, de nem tudtam nemet mondani Lilynek. Soha nem voltam rá képes.

Az esküvőnk. Az én esküvőm. Bassza meg.

Ha tíz hónappal ezelőtt megkérdezte volna valaki, hogy hol látom magamat egy éven belül, még csak a házasság gondolata se ötlött fel volna bennem. Oda-vissza járkáltam a szobában, az ajkamat harapdáltam, mivel az ajakpiercingem már nem volt megoldás, és már kezdett fájni a szám. A nap végére nős férfi leszek. Valakinek a férje leszek. Lilian James neve a nap végére Lilian Styles vagy Lilian James-Styles lesz, attól függ, hogyan akarja. Nem beszéltünk erről, de reméltem, hogy az első lehetőséget választja. Lilian Styles.

Ashton egyik karját a vállaim köré dobta és megszólalt: - Szerintem nem fogod soha megérteni, mennyit jelent nekem, hogy engem kértél fel a tanúdnak.

Válaszolni akartam, de egy kopogást hallottam meg az ajtón, és megjelent Mr. James. Kínosan érezve magát vakargatta a nyakát, mintha engedélyt kérne, hogy bejöhessen. Nem is hibáztatom őt. Persze, megbeszéltük a dolgokat, de senki nem várhatja el tőlünk, hogy puszipajtások legyünk.

- Mr. James, üdv! - üdvözöltem őt. Felnézett rám, és beljebb jött a szobába. Ashton elvette a kezét a vállaimról és kettőnk között váltogatta a tekintetét.

- Én, öm, odakint leszek - mutatott Ashton az ajtó felé. - Majd találkozunk, ha elkezdődik. Minden nagyszerű lesz, haver - egy gyors bólintás után Ashton kiment és ketten maradtunk Lily apjával. Így is eléggé feszélyezve éreztem magamat, és ez a kínos levegő egyáltalán nem segített.

- Hogy érzed magad, fiam? - szorította össze ajkait, kezeit kinyújtotta a teste mellett. Soha nem láttam még így őt, mint aki itt sem akart lenni.