Recovery - h.s [hun] // befejezett

2. évad 19. fejezet

H A R R Y

Minden csendes volt. Ilyenek a viharok. Az emberek csak akkor mennek ki ilyenkor az utcára, ha muszáj. Szerintem ma volt a szerencsenapom, mert senki nem volt az utakon, ahogy vezettem. Az eső folyamatosan esett, a szélvédőn a cseppek versenyeztek, hogy melyikük ér előbb célba.

Ma úgy ébredtem, hogy mást éreztem. Nem voltam benne biztos, hogy mit, de volt bennem egy érzés, hogy ki kell mennem a házból. Ott kellett hagynom a kanapét. El kellett mennem vezetni. Ezért voltam egyedül a kocsiban este kilenckor, a semmi közepén, ahogy csak az eső hangját hallottam.

Nem tudtam, hogy mennyire ideje vezethettem. Ahogy az esőcseppek a szélvédőnek ütköztek minden nyugisnak tűnt. Túl régóta nem éreztem így. Addig vezettem, ameddig csak tudtam.

Amikor bevettem egy kanyart a földúton, hirtelen kicsúszott valami az anyósülés alól. Lelassítottam, hogy fel tudjam venni és lássam, mi volt az. Ez az a CD volt, amit Elena adott. The 1975. Le akartam tenni ez anyósülésre, de mintha folyamatosan azt mondta volna, hogy „Hallgass meg. Hallgass meg."

Így tehát beraktam a CD-t a lejátszóba. Egy másodpercig csönd volt, majd egy elektronikus dob hangja elárasztotta a kocsi belterét, így már nem hallottam az eső kopogását.

- Ne hívd ezt harcnak, amikor tudod, hogy ez egy háború* - az énekes akcentusa erős volt, ahogy az enyém is. Tagadhatatlan, hogy brit volt. Annyira újszerűnek tűnt ez nekem, nem tudtam, hogy érezzem magam.

- Menj és ülj le az ágyra, mert tudom, hogy ezt akarod* - énekelte. Fülbemászó volt a szövege, ezt el kellett ismernem.

Ahogy az albumon lévő számok jöttek egymás után, elcsodálkoztam. Nem meglepő, hogy Elena szerette őket, tényleg jók voltak. Jó dalszövegeik voltak, és Elenának igaza volt, mások voltak, mint a többi banda, amiket eddig hallgattam.

Ahogy az utolsó dal is véget ért, csak Elenára tudtam gondolni. Hogy érezhette magát? Ez volt a leghosszabb idő, ameddig nem beszéltünk egymással, amióta találkoztunk. Elgondolkodtam, hogy vajon ő gondol-e rám, és mielőtt felfogtam volna, hogy mit csinálok, a házuk felé vettem az irányt, miközben elölről kezdtem el hallgatni az albumot.

*****

A házban teljesen sötét volt, egyetlen ablakon jött ki a fény az emeletről. Gondoltam, hogy az volt az ő szobája, de csak párszor voltam ott. Nem tudtam biztosra. A kocsimban ültem, az albumot hallgattam, majd elővettem a telefonomat és tárcsáztam az ismerős telefonszámot.

- Harry? - vette fel a negyedik csörgés után.

- Gyere le.

- Mi?

- Gyere le - ismételtem meg, és közben az ablakot néztem.

A függöny elkezdett mozogni abban a szobában, amiben égett a villany, majd megláttam a szőke hajzuhatag tulajdonosát.

- Fél tizenkettő van - mondta halkan. - És emellett szakad az eső. Nem megyek le.

- Kérlek szépen? - könyörögtem. Az eső már lecsillapodott, már nem szakadt egyáltalán. - Beszélni szeretnék veled.

Elena mélyen felsóhajtott. - Rendben, beszélhetünk, de nem megyek ki - suttogta. - Beengedlek inkább.

Elena megszakította a vonalat, mielőtt válaszolni tudtam volna, én pedig leállítottam a motort. Újra tisztán hallottam az eső hangját, majd kiszálltam a kocsiból és a bejárati ajtó felé vettem az irányt.