Recovery - h.s [hun] // befejezett

18.

Az esőcseppek hangosan koppantak az épület tetején. A őrs a nap nagy részében szinte kihalt volt, és a könyv, amit olvastam, csak most kezdett érdekessé válni.

- Szerintem én elindulok haza - mondta Blair, majd a szőke haját átdobta a válla felett és összeszedte a cuccait Lily asztaláról. - Ez a vihar csak egyre rosszabb lesz.

Bólintottam egyet, de a szemeimet nem vettem le a sorokról. Egy nőnek az életrajzát olvastam, név szerint Jeanette Walls-ét. Üvegpalota volt a címe, és röviden-tömören, a szülei szarok voltak.

Blair után az ajtó becsapódott, de másodpercekkel később ki is csapódott. Minden egyes lépésével csattogott, amíg az asztalához nem ért. A világosbarna haja csurom vizes volt, és a Columbia-ja úgy nézett ki, mintha a lábához tapadt volna. Még annak ellenére is lélegzetelállítóan nézett ki, hogy teljesen el volt ázva.

- Nem kellett volna bejönnöd - mondtam neki. Legelőször szóltam hozzá bármit is, mióta két hete majdnem megvertem Ashtont.

Egy pillanatig összezavarodva nézett rám, és azt hittem, hogy azon gondolkodott, hogy megtörje-e vagy folytassa a rajtam alkalmazott csendterápiáját. - Ez a munkám, Harry. Nem tehetem meg, hogy nem jövök be. Ez csak egy kis eső.

Felsóhajtottam, és a TV felé fordultam. Egy felirat ment végig a képernyő alján, ami azt írta, hogy tanácsos mindenkinek biztonságos, zárt helyen maradnia, és hogy az országban árvíz volt. Ő is látta ezt a feliratot, és felsóhajtott majd lehuppant a székébe.

- Fel kell hívnom Louist - mondta. Tudtam, hogy magának mondta, de válaszoltam.

- Miért kedveled őt? - a kérdésemre a szemöldökeit összehúzta.

- Mi? - kérdezett vissza. A szemeit összehúzta, ami miatt majdnem mondtam valamit, hogy még tovább idegesítsem.

- Louist. Miért kedveled őt? Akkora egy..

- Hagyd abba, Harry - mondta, és ujjaival az asztallapon kezdett el dobolni.

Már éppen azon voltam, hogy valami frappánsat visszaszóljak, de egy óriási nagy robaj hasított a levegőbe. Mind a ketten a TV felé néztünk.

- Friss hírek jöttek - mondta egy izgatott hang. - Az utakat lezárták, és mindenkinek azt javasolják, hogy maradjanak biztos helyen, amíg a vihar el nem vonul. Köszönjük a figyelmüket.

- Bassza meg! - mondta Lily, majd gyorsan nyomkodott rajta valamit a telefonon és a füléhez emelte a készüléket. Felállt és a mosdók felé ment és becsapta maga mögött az ajtót. Úgy hallottam, mintha folyamatosan csak káromkodna, és ez lenne az egyetlen dolog, amit mondani tudna, ez pedig szétszakított belülről.

Nem akartam kíváncsiskodni, de valami azt súgta, hogy keljek fel a székből és hallgatózzak. A fal hideg volt, amikor nekidőltem, hogy hallgatózni tudjak.

- Louis, sajnálom, kicsim. Újra kell gondolnunk az estét - mondta nyugodtan. - Igen, biztonságban vagyok... Harryvel vagyok a rendőrségen... Louis Tomlinson, nem kell aggód.. nem, de.. állj meg. Mennem kell, szia.

Visszarohantam az asztalomhoz, és éppen időben vettem fel a könyvet, mielőtt kilépett volna a mosdó ajtaján.

Frusztráltan nézett ki, és ajkait egy nyögés hagyta el, amikor leült az asztala mögé. A fények ekkor pislákolni kezdtek, és hirtelen minden sötétsége borult. Lily újra felnyögött, és mivel a sötétben láttam az árnyát, megláttam, hogy a fejét ledönti az asztalra.

Nem láttam még ilyen feldúltnak őt. - Mi van veled? - kérdeztem. A szemeim kezdtek hozzászokni a sötétséghez, így amennyire már láttam odamentem az asztalához, és leültem a végére.