Recovery - h.s [hun] // befejezett

28.

L I L Y 

A reggeli nap sugarai szinte megvakítottak, amikor kinyitottam a szemeimet. Valami nehéz volt a hasamon, a testem izzadtságban úszott. Göndör fürtöket pillantottam meg, míg a hasamnál egy bekötözött kar szorított magához. A rajtam alvó személy hangosan horkolt, így valószínűleg ez kelthetett fel. Hatalmas nagy késztetést éreztem arra, hogy a göndör fürtjei közé túrjak, és amikor ezt megtettem, Harry halkan felsóhajtott.

Össze voltam zavarodva. Louis ideráncigált, hogy összeverekedhessen Harryvel, mire én lesápadtam. Tegnap reggel, ébredés után csak Louis járt a fejemben, de most csak egy kupac, göndör hajzuhatagot láttam magam előtt. Nem tudtam, hogy mit akarok Harrytől, viszont Louisra ezek után már undor nélkül nem fogok tudni nézni.

Miközben Harry hajával játszadoztam rájöttem, hogy Louis mekkora seggfejként viselkedett. Hogy lehettem ennyire vak? Úgy parancsolgatott nekem, mintha valami gyerek lennék, és volt, amikor szándékosan felidegesített. Mindig az volt, amit ő akart. Most megígérem magamnak, hogy soha nem fogom hagyni, hogy bárki más úgy viselkedjen velem, ahogy Louis tette.

- Szeretem, amikor ezt csinálod - motyogta Harry az álmosságtól még erőtlen hangjával. A szemeit nem nyitotta ki, ahogy a hasamról sem mozdította el a fejét.

- Felkeltettelek? - kérdeztem. Amikor a homlokánál simogattam a haját éreztem, hogy egy kicsit megizzadt.

- Ühümm - mormolta. - De ne hagyd abba - felsóhajtott, ahogy újra és újra a fürtjei közé túrtam.

- Hogy van a csuklód? Fáj még?

Egyik szemét kinyitotta és felnézett rám, ajkain egy mosoly volt. - Pokolian fáj.

- Hozok neked Advilt - mondtam neki.

Amikor megpróbáltam felállni, erősebben kezdett el magához szorítani. - Maradj.

- De, Harry, a...

- Shh, jól leszek. Maradj.

Nem tudtam, hogy miért maradtam: azért, mert a pillangóim az eddigieknél is jobban életre keltek, vagy a testemen lévő szorítás miatt. Visszacsukta a szemét, majd apró puszikkal kezdte el behinteni azt a bőrfelületet, ami kilógott a pólóm alól. Nem volt elég, hogy a szívem ki akart ugrani a helyéről, de még a gyomrom is bukfencet vetett minden egyes puszinál.

- Harry - leheltem, mire egy lusta mosoly rajzolódott az ajkaira.

- Lily - válaszolt; az álmosságtól rekedtes hangja megőrjített.

- Harry - mondtam megint. Ekkor már nem piszkáltam a haját, hanem a göndör tincseket addig húztam, amíg ki nem egyenesedtek.

Kuncogva fordult a hátára, a feje még mindig a hasamon volt, így bámulta a plafont. Tónusos és tetovált teste túlságosan csábító volt.

- Tegnap este.. - kezdte sóhajtva. Elmerengve bámulta a plafonról lelógó ventilátort, ahogy körbe-körbe forgott.

- Sajnálom, hogy Louis idejött, Harry. Ha tudtam volna, hogy mire készül, nem szálltam be volna a kocsijába.

- Ne hibáztasd magadat, Lily. Nem a te hibád. Őszintén szólva, örülök, hogy a dolgok úgy alakultak, ahogy - gödröcskésen elmosolyodott, és a szemei ragyogni kezdtek. Nem azt a férfit láttam, akihez vonzódtam, most egyszerűen csak egy aranyos kisfiú volt.

Gondolom láthatta az arcomon, hogy összezavarodtam, mert újra megszólalt: - Szétverhettem annak a seggfejnek a hátsóját, amire már nagyon régóta vágytam. És ha nem jött volna ide, most nem lennék itt veled, ebben az ágyban - a mosolya szélesedett, amit nem tudtam nem viszonozni.

- Hány óra van? - kérdeztem, miközben egyik mutatóujjammal benyomtam a gödröcskéit. Elkuncogta magát, majd felült és megnézte a faliórát.

- Negyed tizenkettő, miért? Menned kell valahova?

Felsóhajtottam, majd ellöktem őt magamtól, és felálltam. - A telefonomat otthon hagytam, a szüleim totálisan ki lehetnek akadva. Nem lenne gond, ha hazavinnél?

Szenvedve felnyögött, majd kikószálódott az ágyból, és a szekrényéhez ment. Felsőtestére egy fekete pólót vett fel, a mackónadrágot pedig magán hagyta. Odadobott nekem egy pulcsit, hogy vegyem fel, és már indultunk is.

Húsz perc alatt értünk a házamhoz. Mind a ketten csöndben voltunk az út alatt, az egyetlen zajforrás a rádióból kiszűrődő dalok voltak.

- Lily - szólalt meg Harry, amikor becsuktam a kocsiajtót. Behajoltam a lehúzott ablakon, és a lábaim hiába fagytak meg, testemben mégis melegség uralkodott a pulóvere miatt. - Nézd, ömm.. tudom, hogy sok mindenen mentél keresztül. De szeretném, ha átgondolnád, hogy... nem tudom, talán adhatnánk magunknak egy esélyt. Nem kell most válaszolnod, csak gondold át, oké?

Szavai lesokkoltak, de Harry csak fogta magát, odahajolt hozzám, és adott egy puszit a homlokomra. Utána visszaült a kormány mögé, gázt adott a kocsinak, és köszönés nélkül elhajtott.