Recovery - h.s [hun] // befejezett

35.

H A R R Y

A szoba csendjét egyedül Lily halk szuszogása törte meg, ami azért nem jelentett jót, mert mostanra már rég iskolában szokott lenni. Háttal feküdt nekem, haja az egész párnán szétterült. Szerettem előtte felkelni, mivel így anélkül tudtam őt nézni, hogy azt kérdezgetné, amikor túl sokáig nézem őt, hogy „Úristen, Harry, miért nézel ennyire?!".

Hideg volt. Annak ellenére, hogy fel volt tekerve a fűtés, és nyakig be voltam takarózva, éreztem a kintről beáramló csontig hatoló hideget. Az éjszaka folyamán Lily valamikor összekuporodva teljesen hozzám bújt. Nem tudtam eldönteni, hogy a hideg miatt, vagy mert megfázott. Az elmúlt hónapban már kétszer volt beteg, ilyenkor mindig jobban szeret ölelkezni, mint általában.

Apró köröket rajzoltam a hátára, és elámulva néztem, hogy érintésem hatására mennyivel gyorsabban kezdte el venni a levegőt. Kicsit horkolt, elég gyakran fel is köhögött, de egyszer ébredt fel. Puszikkal kezdtem el teleszórni a haját, majd a homlokát, onnan az arcára majd a nyakára tértem át.

- Hagyd abba – szólalt fel figyelmeztetően, de láttam, hogy mosolyog. Kinyújtóztatta elzsibbadt  végtagjait, majd felém fordult.

- Jó reggelt, baba – mormogtam a mellkasába. Újra elmosolyodott, utána pedig karjaival átölelt a nyakamnál.

- Szarul vagyok – sóhajtott fel.

- Meg vagy fázva, zsenikém. Még jó, hogy szarul vagy.

Elkuncogta magát, és arcát elrejtette a nyakamba. – Nem vagy valami kedves.

- Bocsánat – nevettem fel. – Hozzak neked valamit? Mit szeretnél?

Egy pillanatig csak a levegővételeit hallottam, majd szipogott egyet, és válaszolt: - Azt, hogy itt maradj velem. Egész nap.

Gondterhelten felsóhajtottam. – Miért nem mentél suliba?

- Melyik részt nem értetted abból, hogy szarul vagyok? – adott egy puszit a vállamra.

- Jó, oké – inkább egyet értettem vele, mielőtt a betegsége miatt még jobban harapóssá válik a kedve. Sóhajtva szálltam ki az ágyból, ignorálva a kezeit, amik a derekamnál fogva próbáltak meg visszatartani.

- Haaaaarrrryyy – kezdett el nyafogni, amikor megszabadultam a nadrágomtól, amiben aludtam.

- Liiiilyyyy – cukkoltam.

- Hova mész? – köhögött fel, de olyan erősen, hogy azt hittem kiköpi a tüdejét.

- Munkába – sóhajtottam fel, majd felhúztam a lábaimon a farmert.

- Nem.

- De. White most egy rablási ügyön dolgozik, és közel vannak hozzá, hogy elkapják a tettest. Be kell mennem elintézni pár dolgot, kicsim.

Amikor Lilyvel legelőször felvállaltuk a kapcsolatunkat az őrsön, a rendőrök voltak a legjobban meglepve mindenki közül. Úgy tudták, hogy utáljuk egymást. Soha nem foglalkoztunk azzal, hogy ki hallja a vitatkozásainkat. Egyik nap ki nem állhattuk a másikat, a következőn pedig a vízadagoló mellett csókolózunk.

Lily köhögve fordult vissza a saját oldalára. Elvette a telefonját az éjjeli szekrényről, a következő pillanatban pedig a készülék már a füle mellett volt.

- Eric.. hé, szia, igen én vagyok– szólalt meg nagyon, nagyon meggyőzően. Valamin felnevetett, amit Eric mondott neki, de rögtön el is kezdett köhögni. – Rettentően megbetegedtem, Eric. Nem tudok ma bemenni, és azon gondolkodtam, hogy esetleg Harry nem maradhatna-e itthon velem. Tudod, hogy tudjon rólam gondoskodni, hogy előbb meggyógyuljak.