H A R R Y
A legutóbbi napokban úgy éreztem, hogy minden időmet a rendőrségen töltöttem. Nem volt jó. Örültem, amiért a rendes kapitányságot és a cellákat egy hatalmas ajtó választotta el. Az ott lévő embereknek a kiabálásait hallgatni egész nap nagyon idegesítő lenne. Ott voltam az ajtón kívül, míg annak a másik oldalán majdnem minden egyes ember, akit cellákba dugtak, bűnözők voltak.
White könyörögve hívott fel, hogy jöjjek be, hogy megcsináljak pár papírmunkát, amit ő elfelejtett, aztán újra és újra megköszönte, amiért bejöttem hétvégén, amit egyébként nem szoktam. Ilyenkor mindig Lily van bent, de még nem is láthattam most őt, mert kettőkor mindig elmegy.
A kezeim már fájtak a rengeteg írástól, és az agyamat is szétuntam már. Az egyetlen dolog, ami ébren tartott az az apró rádióból szóló zene volt, aminek a hangja beterítette az egész helyiséget.
- Gyors leszek, ígérem - hallottam meg cipőknek a dobogását, ami miatt megforgattam a szemeimet, mert biztos voltam benne, hogy valakinek valamilyen baja van, amit nekem kell orvosolni. Felkeltem a székemből, és előre mentem. Egy fura érzés járta át a testemet, amikor két barna hajkoronát láttam meg, és az egyiknek a tulajdonosa még így hátulról is, de túlságosan ismerős volt.
- Lilian - mondtam nyugodtan, de a lány megugrott a hirtelen érkező hangtól.
- Harry, mi a franc! Mit csinálsz itt? - kérdezte. A barátnője túlságosan elkezdett nézni, és szóvá akartam ezt tenni.
- Dolgozom - mondtam inkább, és felemeltem a kezemben lévő tollat és papírt, hogy bebizonyítsam az állításomat. - Te miért vagy itt? Két órája el kellett volna menned.
- A pénztárcámat itt hagytam - mondta, majd felemelte a rózsaszín tárgyat. A kis barátnője még mindig engem bámult, és mivel egy seggfej vagyok, nem tudtam nem szóvá tenni.
- Mit nézel? - kérdeztem mosolyogva, mire ő egy grimaszt vágott.
- Harry - mondta Lily figyelmeztetően. Csak miatta fogom vissza magamat. - Ő itt Amelia. Amelia, ő Harry.
Úgy hét perce ismerhetem ezt az Ameliát, de már most nem szimpatizáltam vele. Egyszerűen csak.. olyan kinézete volt, mint az összes többi lánynak, aki magániskolákba járt. Utáltam az ilyen lányokat. A barna haja még annak ellenére is úgy fénylett, hogy egy épületben voltunk, mintha hét ágra sütött volna a nap, és még onnan is lehetett érezni a virágillatú parfümjének az illatát, ahonnan álltam. Alacsony termetű volt. Vagyis hozzám képest az volt.
- Ki gondolta volna, hogy a híres Harry Styles valójában egy köcsög - motyogta Amelia. Lilynek a kirekedett szemei majdnem kiestek a helyükről, amikor a barátnőjére nézett. Majdnem elnevettem magamat.
- Valójában, mindenki - vágtam vissza. - De ezt mondja egy olyan lány, aki még a vállamig sem ér fel - Amelia csak megforgatta a szemeit, Lily pedig mintha egy nevetést próbált meg volna visszatartani.
- Harold, légy kedves - mondta Lily, de láttam rajta, hogy tetszett neki a visszaszólásom. - Egyébként Matty üdvözöl.
- Matty? A lemezboltból? - kérdeztem.
Lily bólintott, majd nekidőlt az asztalának, Amlia meg csak ott állt csendben. - Ismersz más Matty-t? Mármint a lemezboltból.
Visszament. Tényleg visszament oda. Nem tudtam, hogy miért esett ennyire jól, hogy visszament, vagy miért öntött el az izgatottság, ahogy egy pillanatra elképzeltem, ahogy a CD-k között válogat, de így volt.
- Mit kerestél te ott? Nem voltak elegek a CD-k? - cukkoltam őt.
Lily megforgatta a szemeit, és a karjait a mellkasa előtt keresztezte. A fehér beanie, ami eltakarta a barna fürtjeit kezdett lecsúszni a fejéről, de még így is gyönyörű volt, pedig teljesen egyszerűen volt felöltözve.
- Igazából - kezdte -, több All Time Low CD-t akartam.
Az izgatottság most már eluralta a testemet. - Én megmondtam - mondtam, és reménykedtem, hogy nem lehetett rajtam észrevenni, mennyire bezsongtam.
Bólintott egy apró mosollyal a rózsaszín ajkain. - Meg akarom őket hallgatni Louisval.
És az előbbi jó érzés máris eltűnt, amint meghallottam a nevet. Teljesen elfelejtem, hogy ő is a képben van, amikor Lilyvel ennyire jól elvagyunk.
- Szereti az ilyeneket, mert mindig megpróbálja eldobolni őket, és úgy tűnt, hogy az All Time Low kifejezetten tetszik neki - folytatta tovább.
Idegesített, hogy Louisval hallgatta őket. Lily miattam ismerte meg az All Time Low-ot, nem mással kéne őket hallgatnia, hanem velem. Lehet, hogy önző voltam, de majdnem elhánytam magamat, amikor elképzeltem, ahogy ők ketten a Jasey Rae-t éneklik.
- Nem kellett volna már visszamennie? Floridába a suli miatt? - csattantam fel, ami miatt Lily arcvonásai megkeményedtek. Tudtam, hogy most jön az a rész, ahogy megvédi Louist.
- Nem, átiratkozott ide. Nem szeret ennyire távol lenni a családjától, bár ez nem is igazán tartozik rád.
Láttam a szemem sarkából, ahogy Amelia egyik lábáról a másikra helyezi a súlyát, mert kínosan érezte magát. Sajnáltam szegényt, először találkozott velem, és máris belecsöppent egy Lily kontra Harry vitába.
- Louisról beszélve, azt szeretné, ha átmennénk. Benne vagy? - kérdezte Lily Ameliától. Lilynek az arca újra ragyogott és nyugodt volt, ami miatt az ember nem tud rá haragudni.
Amelia bólintott egyet. Látszott rajta, hogy még mindig kínosan érezte magát, amikor Lily fogta őt és szó szerint kirángatta a rendőrség épületéből.
Igen, tudom, hogy sokat késtem, de a félévzárás miatt minden dogát persze most kellett megírni, az angol osztályozóm is most volt, hogy májusban előrehozottan letegyem az angol érettségit (szerencsére jeles lett), szóval az utolsó rész óta eléggé lekötött a tanulás, de itt van!! Remélem mindenkinek jó lett a félévije, vigyázzatok magatokra, és most már egy kicsit pihenjetek! Xx.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Recovery - h.s [hun] // befejezett
Fanfic"Az ilyesfajta szerelem már beteges volt, amiből soha nem fogsz tudni teljesen felépülni." - Charles Bukowski Eredeti író / Original writer: @thesunshineprince !! Engedéllyel fordítom / I only translate this story with the writer's permission! !! Fi...