Recovery - h.s [hun] // befejezett

51.

L I L Y

Izzadtan ébredtem. Arra keltem, hogy az ágak az ablaknak csapódtak, ami az egyedüli hangforrás volt Harry hangos horkolásán kívül, ami nem mellesleg idegesítő volt, de ennek ellenére is elmosolyodtam, ahogy a férjem szét volt terülve az ágyon. Mind a két csupasz és tetovált karjával szorított magához, lábai között egy párna volt.

Még mindig annyira hihetetlenül hangzott. A férjem. Házas voltam. Legálisan is Lilian Brielle Styles lettem, Harry Edward Styles felesége. Ha valaki azt mondta volna nekem, amikor legelőször találkoztam vele, hogy össze fogok vele házasodni, a képébe röhögtem volna. Most meg úgy érzem, hogy soha nem voltam még ennyire szerelmes senkibe, mint akkor és ott belé.

Valahogy kicsúsztam a karmai közül, és nem mertem addig mozdulni, amíg újra el nem lazult a teste. Amikor megbizonyosodtam róla, hogy nem kelt fel, a konyha felé vettem az irányt, hogy igyak egy pohár vizet. Ez az egyik mellékhatása volt a ráknak, hogy állandóan szomjas voltam, legalábbis ahogy elmondták. Majdnem két nagy pohár vizet megittam, és próbáltam nem figyelni a fejem lüktetésére, miközben elmostam a poharat és visszatettem a szekrénybe.

Harry addigra már felébredt, mire visszaértem a szobánkba. A fejtámlának volt dőlve, kezeivel a haját rendezgette, hogy ne lógjon az arcába.

- Jó reggelt, Napsugaram - hideg volt a padló a talpam alatt, miközben az ágyhoz mentem, mire Harry azonnal magához húzott és elkezdte teleszórni puszikkal az arcomat.

- Mi van? - nevettem fel, amikor elhúzódott. - Nem volt elég a tegnap este? Vagy az az előtti?

- Nem csókolhatom meg a feleségemet? - és tessék, a hasamban újra megjelentek a pillangók, főleg amikor így vigyorgott rám, mint ahogy most is. Láttam rajta, hogy még alig tért még magához, a brit akcentusa ilyenkor sokkal jobban hallattszódott, amikor ennyire mély és rekedtes volt a hangja reggelente.

Odahajoltam hozzá és egy puszit adtam az ajkaira, majd az alsót a fogaim közé vettem mielőtt elhúzódtam tőle. - Ki fogsz nyírni, Lil, és még egy órája sem vagyok ébren - nyögött fel, és masszív kezeivel megfogta a csípőmet.

- Lil? - kérdeztem rá az újdonsült becenevemre. Csak két ember hív így, apa és Amelia. Fura volt ezt a nevet Harry szájából hallani.

- Valami baj van vele? - köszörülte meg a torkát, majd az esküvői gyűrűmet elkezdte forgatni az ujjamon a hatalmas mancsaival.

- Csak fura volt tőled hallani. Általában csak Liliannek hívsz.

- Talán az jobban tetszik? - kérdezte csöndesen, majd ujjaimat az ajkaihoz emelte. - Ha a teljes neveden szólítalak?

Túlságosan elterelte a figyelmemet, ahogy ajkaival az ujjaimat puszilgatta. - Igen - mondtam halkan, mire ő elvigyorodott és elengedte a kezemet.

- Hogy érzed magad? - kérdezte meg komoly hangon, ami éles váltás volt az előző játékos hangjához képest.

- Jól vagyok - mondtam a féligazságot, mivel a fejem még mindig lüktetett és azóta csak rosszabb lett, de még bírható volt.

- Csak jól? - kérdezett rá. Emlékeztem, hogy az orvosok a lelkemre kötötték, hogy azonnal menjek vissza, ha csak egy kicsit is fájt valamim, de bassza meg, rákos voltam, állandóan fájt valamim. Annyira rossz dolog, ha pár napot kettesben akarok tölteni a férjemmel?

- Jól vagyok, Harry, tényleg - úgy látszik, hogy meggyőztem őt, mivel tekintete ellágyult és újra a gyűrűmmel kezdett el játszani. Még mindig nem rakta vissza a szemöldökébe vagy az ajkába a piercinget az esküvő óta, de így is tetszett. Azokkal is tetszett, mindegy hogy hány piercingje lenne vagy tetkója, de kicsit fura volt őt megcsókolni, hogy nem éreztem a fémet az ajkában.