Recovery - h.s [hun] // befejezett

2. évad 15. fejezet

H A R R Y

Negyvenhárom. Ennyi lépést vett igénybe, hogy az autómtól Elenáék felhajtóján keresztül elérjek az ajtóig. Lenyugtatta az idegeimet a számolás. Pontosan háromszor kopogtam az ajtón, és pontosan harmincnégy másodperccel később nyílt ki az Katherine által. Vöröses haja egy kontyban volt a feje tetején, Elenáéhoz hasonló mosolya ott volt az ajkain.

Szó nélkül tárta ki az ajtót szélesebbre, hogy menjek beljebb. A házban a vanília illata megnyugtatóan keringett.

- Harry - mosolygott a nő. Tényleg ijesztő volt, hogy Elenával mennyire hasonlítottak. - Jó újra látni téged.

- Téged is, Kathy - próbáltam visszamosolyogni rá, de hiába hasonlított az övére ennyire, ez nem Elenáé volt. Nem éreztem a késztetést, hogy visszamosolyogjak úgy, mint ahogy Elenának szoktam, így kicsikét erőltetettnek tűnhetett. Elgondolkodtam, hogy vajon Kathy észrevehette-e ezt. - Elena készen van?

Kathy bólintott. - Igen, odafent van, éppen a sminkjét fejezi be. Nyugodtan felmehetsz, jobbra a második ajtó az övé.

Megköszöntem neki az információt és felindultam a szőnyegezett lépcsőn az emeletre. Összesen húsz lépcsőfok volt, és tíz lépést kellett megtennem Elena szobájáig.

Egy sminkasztal előtt ült, szőke haját hátrafogta, hogy ne hulljon az arcába. A begöndörített fürtök eltakarták a csupasz hátát. Nekidőltem az ajtófélfának, és néztem, miközben ő az ajkaival egy 'O' betűt formáz és a szemeihez ken fel valamit. Még mindig nem voltam jártas a smink világában, szóval nem tudtam, hogy most mi van nála, de viccesen nézett ki a folyamat közben. Amikor ezzel készen lett, felvett egy piros színű tubust.

- Legalább köszönhetnél - mondta, miközben az ajkaira felkente a piros színű rúzst. - Tudod, ahelyett, hogy ott állsz, mint valami kukkoló.

Én csak továbbra is néztem, ahogy befejezi a telet ajkainak rúzsozását, majd összeszorítja az azokat és megdörzsöli őket, amikor készen lett.

- Be is jöhetsz a szobába - nevetett fel. - Ott van egy teljesen üres ágy, ha le szeretnél ülni.

Megráztam a fejemet mosolyogva, és néhány lépés alatt ott voltam az ágya mellett, amire leültem. A szobája kicsi volt, benne volt az ágya, a szekrénye és a sminkasztala. Szurkolólányoknak járó trófeák voltak a szekrény tetején, a végén pedig egy képkeret volt róla és a bátyjáról. Az egyik falon egy bandás poszter volt, akiket nem ismertem.

- Ők kik?

Szemeivel a poszter felé nézett. - Nem ismered a The 1975-ot? - kérdezte csodálkozva. - Csomó ilyen bandát hallgatsz, de pont őket nem ismered?

- Nem - ráztam meg a fejemet. - Azt hiszem, nem. Jók?

Elena felállt, ruhája a térde felett pár centivel ért véget. Nagyon jól nézett ki ebben a ruhában, aminek a teteje szűk volt, de ahogy haladt lefele a ruha úgy lett egyre bővebb. Lábain magassarkú volt, így csak pár centivel volt alacsonyabb, mint én. Elena eper illatot árasztott magából.

- Igen - bólintott. - Mondjuk érdekeltnek kell lenned ebben a zenei műfajban. Ők... mások.

- Mások?

- Igen - nézett bele utoljára a tükörbe. - Mások.

*****

Elena adott egy puszit az anyukája arcára, mielőtt elmentünk, és biztosra ment, hogy ne maradjon ott a piros rúzs nyoma a nő az arcán.