Recovery - h.s [hun] // befejezett

2. évad 9. fejezet

H A R R Y

- Hé - tette rá a kezemre Elena az egyik kezét és elkezdett apró köröket rajzolni a bőrömre. Már tizenöt perce autókázunk és csak most kezdett alábbhagyni a kezeim remegése. Kinek képzelte Ashton magát, hogy ezt mondja? Nem volt arra szükségem, hogy megmondja, hogy szerinte mi lenne a legjobb számomra. Jól voltam. - Hogy érzed magad?

Megálltam egy stop táblánál, mielőtt megmondtam volna az igazat: - Rendben vagyok. Bocsánat, hogy ilyen korán el akartam jönni.

- Hagyd abba a bocsánatkérést - szidott meg. - Rendben van, Harry, tényleg. Hazavihetsz.

- Igazából... - sóhajtottam fel. Szörnyen éreztem magamat. Ennek az estének nem így kellene végződnie. Elenának soha nem szabadott volna így látnia engem. - Nem akarsz elmenni valahova enni?

Elena csak engem nézett, a barna színt a szemeiben alig lehetett látni a sötétség miatt. - Biztos vagy benne?

- Igen - mondtam. - Biztos vagyok.

Elena elmosolyodott. - Akkor de, szeretnék.

Egy belvárosi hamburgerezőbe mentünk. Lilyvel is legelőször ide jöttem, amikor elmentünk a Smith's-be együtt. Biztosra mentem, hogy Elenával ugyanarra a helyre üljünk le.

- Szóval az a lány, - ivott bele a szívószál segítségével Elena a diétás kólájába, - Amelia, most akkor a barátod vagy nem?

Felnevettem. - Többé kevésbé - az asztal felett lévő lámpa elkezdett pislákolni. - Sokszor volt ott nekem az utóbbi időben, ha szükségem volt valakire.

Elena bólintott. - És a többiek? Liam, Niall, és Ashton is a barátaid?

- Ashton a legjobb barátom - mondtam. - Vagyis az volt. Ahogy már mondtam, a dolgok---

- Furák - szólt közbe. - Arra rájöttem.

- Igen?

- Igen - bólintott Elena és a haját a füle mögé tűrte. A hullámok már kimentek belőle, így most a haja egy oroszlánsörényre hasonlított, de teljesen jó volt. Szerintem Elena mindenhogyan szép volt, tényleg. A személyisége miatt főleg. Általában idegesítenek azok az emberek, akik már túlságosan is kedvesek, de ő nem. - Mindenki úgy nézett rád, mintha valami szellem lennél vagy ilyesmi.

- Nem számítottak rá, hogy ott leszek. Senki nem számított rá - hónapok óta alig hagytam el a lakásomat, szóval nem volt meglepő, hogy nem tudták elhinni, hogy ott vagyok, amikor megláttak engem. Még én sem hittem el, hogy tényleg azt gondoltam, jó ötlet lesz ez a buli. Ezt kapom azért, mert hagytam, hogy Amelia rábeszéljen.

- Erre is rájöttem - mondta a lány. Ekkor odajött hozzánk a pincérnő, akinek a haja túlságosan is erősen volt felfogva, és annyi szemceruza volt rajtam, hogy úgy nézett ki, mint egy mosómedve. Elena és én ugyanazt a hamburgert rendeltük, de tudtam, hogy én alig fogok hozzáérni az ételhez. - Még a barátaid is enyhén szólva.. meg voltak lepve.

- Nem sokat láttak mostanában - ismertem be. - Nem igazán volt hozzájuk energiám.

- Nos, ezt egy szörnyű dolog mondani - nevetett fel. Levette a pulcsiját, így egy vékony ujjatlan felsőben ült előttem. A jobb vállán egy anyajegy volt. - Hiszen ők a barátaid.

- Tudom, tudom - sóhajtottam fel és kezeimmel beletúrtam a hajamba. - Egy idő után ez fárasztó lesz.

Elena mosolya eltűnt, ajkait összeszorította. - Nyugodtan mondd, ha túllépem a határaimat, Harry, - mondta halkan, így alig hallottam meg őt a nevetséges és hangos country zene miatt, ami szólt, - de nem... nem vagy depressziós?