Recovery - h.s [hun] // befejezett

19.

L I L Y

Az Indiana-ban beköszöntött őszt a legjobban úgy tudnám jellemezni, hogy komor. Erre aközben jöttem rá, miközben vezettem. A felhők ijesztően szürkék voltak, és még annak ellenére is fáztam egy kicsit, hogy a Columbiám volt rajtam. A levegőnek esőillata volt, a fák pedig elkezdték levetkőzni a leveleiket. Csak néhány színes falevelet láttam, amik még az ágakon voltak.

Az újonnan szerzett legjobb barátom beült a mellettem lévő anyósülésbe, a fogai neki is ugyanúgy összekoccantak a hideg miatt, mint nekem. A neve Amelia volt, és a végzős évem első napján találkoztam vele. Egyedül ült ebédnél, mert új volt, így én megkérdeztem, hogy mellénk szeretne-e ülni. Jó fej volt, és könnyen helyettesíteni tudta Oliviát, aki Maine-be utazott, hogy megkezdhesse az első évét az egyetemen.

- Utálom a meglepetéseket, Lily. Hova megyünk? - kérdezte idegesen. Amióta beültünk a kocsiba, vagy négyszer helyezkedett ide-oda. Ezúttal most a lábait felhúzta az ülésre, a fejét pedig megtámasztotta a tenyerében.

- Ide - válaszoltam mosolyogva. Ugyanannyira ki volt halva a hely, mint ahogy emlékeztem. A feliraton szereplő 'Smith's' névnek néhány betűje ki volt égve, én pedig már a kocsiból éreztem a helynek az illatát.

- Mi is ez a hely pontosan? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Egy lemezbolt - mondtam, miután becsaptam magam mögött a kocsiajtót. Az októberi hideg egyből a bőröm alá fészkelte magát, így a karjaimat összefontam a mellkasom előtt.

- Egy lemezbolt? - kérdezte. Bólintottam, és már azelőtt tudtam, hogy mit fog mondani, mielőtt kimondta volna. - Elhagyatottnak tűnik.

- Ez benne a szép - nevettem fel.

A lemezbolt tipikus illata rögtön megcsapott és vitt vissza az első alkalomra, amikor Harryvel jártam itt. Azóta már rengetegszer gondoltam arra, hogy visszajövök, de egyedül nem akartam, Harryt meg nem volt merszem megkérni, hogy jöjjön el velem.

Igen. Barátok voltunk. Ugyanúgy nagyon jó barátok vagyunk megint, mint a történtek előtt. Bár most.. ő más volt. Soha nem csattant fel. Nem sérteget már annyiszor. Nem úgy néz ki, aki bármelyik pillanatban robbanhat. Anélkül tudok vele viccelődni, hogy attól félnék, hogy bármelyik pillanatban történhet valami.

Azt azonban nem tudtam, hogy munka után is szeretne-e velem lenni, még akkor is, ha csak egy negyvenöt percre lévő lemezboltos látogatást jelent, ami valahogy mind a kettőnk számára elkezdett jelenteni valamit. Harry számára ez a hely egyfajta menedék volt. Nekem ez egy hatalmas mérföldkő abban, hogy a barátja legyek.

- Ennyi lemezt nem láttam még életemben - mondta Amelia mellettem. Egyenesen a régi bakelitlemezekhez vette az irányt, ami abc-sorrendben volt elhelyezve a boltnak a hátuljában. Felnevettem, és a pult felé vettem az irányt.

- Elnézést, uram - szóltam a pult mögött álló férfinak. Legelső alkalommal is ő volt itt. Egy ujjatlan volt rajta, a feje tetején pedig egy szürke lófarok volt. Válaszul csak annyit kaptam, hogy a fejével hátranézett rám, még csak meg sem fordult. - Esetleg megvan önöknek raktáron a legújabb All Time Low album?

Morgott valamit az orra alatt, majd kiszáguldott a pult mögül és az egyik sorban elkezdett kutakodni. Egy kicsit keresgélt, majd amikor megtalálta azt, amit keresett, felsóhajtott.

- Elviszi most, vagy tegyem félre? - kérdezte amikor visszafelé ment a pult mögé. Most nagyon barátságtalan volt a viselkedése.

- Elviszem most, köszönöm - mondtam neki, majd elkezdtem a pénztárcám után kutakodni a táskámban. Amelia mellém jött, és csodálni kezdte a férfi mögött lévő posztereket a falon.

Pánikolni kezdtem, amikor a pénztárcámat nem találtam a táskámban. - Inkább tegye félre, kérem. Visszajövök érte, csak meg kell keresnem a pénztárcámat - máshol pedig nem lehet, csak a kocsimban vagy a rendőrségen.

- Megveszem én - mondta Amelia mosolyogva. - Te fizettél múltkor az ebédért, ennyit simán megtehetek érted.

Az ellenkezéseim ellenére is, de Amelia megvette a CD-t. Soha nem tudtam mit mondani, amikor valakitől ajándékot kaptam. Nem akartam, hogy megvegye helyettem. Kínosan éreztem magamat olyankor mindig, és sose tudtam, hogy mit mondjak, azon kívül, hogy megköszönöm.

- Ne úgy gondolj erre, mint egy ajándék - mondta. - Inkább úgy, hogy megháláltam az ebédet - annyi bökkenő volt ebben, hogy amint megtalálom a pénztárcámat, visszaadom neki a pénzt.

A pult mögött álló férfi végig engem nézett, amíg oda nem adta a CD-t. Meg akartam tőle kérdezni, hogy mi baja van velem.

- Te Harryvel jöttél ide - közölte egész egyszerűen, amikor valahogyan felismerte az arcomat.

Bólintottam. - Igen. Mindegyik CD-t nekem adta, amit vett. Nem fogadott el nemet válaszként.

A férfi elnevette magát. - Ha Harry Styles valamit elhatároz, akkor azt meg is valósítja.

Ameliában hirtelen bennrekedt a levegő, és kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Mi a baj? - kérdeztem és a kezemet a karjára raktam.

- Harry Styles? - kérdezett vissza, és a mögöttem lévő falat kezdte el tanulmányozni. - Az a rossz fiú, akiről konkrétan az egész iskola beszél?

Ebben igaza volt. Harry mondhatni tökéletes példája lett annak, hogy az iskolában a fiúk milyenek akartak lenni, a lányok vagy rajongtak érte vagy elájultak tőle. Minden egyes srác olyan akart lenni, mint ő, a lányok pedig le akartak vele feküdni. Annak ellenére, hogy tavaly érettségizett, még mindig sűrűn emlegették a nevét. Mindenki le akarta másolni Harrynek azt a 'nemtörődöm' stílusát. Meg is lepődtem, amikor megtudtam, hogy ekkora hírnévnek örvend, de én még soha nem hallottam róla. Az emberek majdnem annyiszor emlegették Harryt, mint Louist. Louis pedig ráadásul egy legendának számított az iskolánkban.

- Az egyetlen - válaszoltam Ameliának, majd a karjánál fogva kihúztam őt az üzletből. Bár előtte még megköszöntem a férfinak a CD-t és elköszöntem tőle. Amelia mögöttem bukdácsolt, és tudtam, hogy szúrósan nézett rám.

Semmit nem mondtam neki Harryről és rólam. Már nem számított. Louisval voltam, és kedveltem őt, jó fej volt. Harryvel csak barátok voltunk, és bármi is történt köztünk egykor, már nem számított. Az már a múlté. Láttam Amelián amikor beültünk az autóba, hogy a kérdések csak úgy elárasztották az agyát.

- Be kell mennünk a rendőrségre a pénztárcámért, aztán..

- Miért lógtál te Harry Stylesszal, és én miért nem tudok róla? - kérdezte meg, a szemei reménnyel teltek voltak, hátha valami jót mondok az előbb említett férfiúról.

Megvontam a vállaimat. - Velem együtt dolgozik az őrsön. Vett egy pár CD-t és nekem adta. Ő is ilyeneket hallgat, szóval azt akarta, hogy én is hallgassam meg őket.

Kedvetlenül nézett rám, mint aki teljesen másra számított, mint amit mondtam neki. - Barátok vagytok?

- Nagyjából - válaszoltam. - Harry Styles egy bonyolult ember, és nem könnyű vele megtalálni a közös hangot.