Recovery - h.s [hun] // befejezett

2. évad 26. fejezet

E L E N A

- Biztos, hogy jó felé megyünk?

- Akarsz te vezetni?

- Nem, én csak azt mondom---

- Akkor meg csönd - ráztam meg a fejét Ashton idegesen. - Jó felé megyek, ne aggódj.

Amelia csak egy ideig Ashtonra bámult és megforgatta a szemeit. Már egy órája ezt csinálták. Amelia néha lehalkította a rádiót, hogy ne legyen hangos, és elkezdte kritizálni Ashtont. El kellett ismernem Ashtont, mert kiállt magáért és a vezetési stílusáért.

- Lehet, hogy meggondolatlan, - forgatta meg Ashton a szemeit, amikor Amelia szóba hozta, hogy Ashton sosem indexelt, amikor sávot váltott, - de nem teljesen veszélyes. Emellett épségben oda fogunk érni.

Én Ashton autójának a hátsóülésén ültem és bámultam kifele az ablakon, mintsem hallgattam volna őket. Észak-Indianában leginkább csak hatalmas kukoricaültetvények voltak, szóval nem igazán volt semmi izgalmas látnivaló. Az egyedüli izgalmat Ashton és Amelia veszekedése jelentette.

- Mennyi idő még mire odaérünk? - kérdeztem meg, miközben kicsatoltam a biztonsági övemet, hogy előre tudjak hajolni a vezetőülés és az anyósülés közé. Amelia könyöke a támaszon volt rajta középen, lábát feltette a műszerfalra és az ablak le volt húzva. Ashton csak lazán, egy kézzel kormányzott.

- Negyvenöt perc - informált Amelia, és hosszú haját a füle mögé tűrte. A Nap már kezdett nyugovóra térni, az ég emiatt narancssárgás színű volt.

Tudom, hogy nem telt el olyan hosszú idő, amikor utoljára láttam Harryt, de mégis ideges voltam. Rengeteg megválaszolatlan kérdés cikázott a fejemben, és csak néhány esetében reméltem, hogy őszinte választ kapok. Mi van akkor, ha azalatt az idő alatt, amíg el volt tűnve rájött, hogy már nem kell neki a segítségem? Mi van, ha rájött, hogy az is túl sok fájdalommal jár neki, ha a közelemben van?

- Föld Elenának! - integetett a szemeim előtt Amelia. Amint újra visszatértem rájöttem, hogy már nem van mozgásban az autó, mert valamilyen régi benzinkútnál álltunk meg, ahol van egy kisebb bolt is.

- Bocsánat - megráztam a fejemet, hogy megpróbáljam elűzni a negatív gondolataimat a fejemből, hogy mi fog történni, ha végre megtaláljuk Harryt. Abban kell reménykednem, hogy látni akar engem... és hogy nem lesz részeg, ha előkerül.

- Be akarsz jönni velem? - kérdezte Amelia. - Én veszek valamit enni.

Válasz helyett csak megráztam a fejemet, mire Amelia vállat vont és kiszállt Ashton autójából.

Ashton nekidőlt az autónak a lehúzott ablakom mellett, könyökeivel megtámaszkodott az oldalánál és egy hatalmas gödröcskés mosolyt villantott felém.

- Szóval mi a terved? - túrt bele ujjaival a göndör hajába. Most vettem észre, hogy tetoválás van a csuklóján: négy darab egyenes vonal és egy ötödikkel át van húzva az egész.

- A tervem? - kérdeztem vissza, és a szemeibe néztem a mintáról.

Ő megvonta csupasz vállait. - Igen, a terved. Hagyni fogod, hogy a saját dolgát csinálja, ha megtaláltuk őt vagy tudod, segítesz neki, vagy bármi is, amit csinálni szoktál vele?

- Nem tudom - válaszoltam őszintén. - Feltételezzük, hogy azt akarja, hogy ott legyek, akkor próbálok a lehető legjobban segíteni neki. Tudom---

- Várj, várj - emelte fel a kezét, hogy hagyjam abba a beszédet, arcán összezavarodottság volt látható. - Azt hiszed, hogy nem akar téged ott látni?