Recovery - h.s [hun] // befejezett

29.

L I L Y

A mai nap azon ritka napok egyike volt, amikor novemberben nem volt annyira hideg, hogy ne akarj megfagyni, amikor kimész az utcára. És a nem olyan hideg alatt 10 fokot értek. Amelia mellettem sétált, hosszú, barna haját egy fehér sapka takarta. Ariana volt a másik oldalamon, akin egy Columbia kabát és Ugg csizma volt. Sötét haját összeborzolta a hirtelen feltámadt szél.

- És mit érzel iránta? - kérdezte Amelia, miközben beletúrt a fürtjeibe, hogy elrendezze őket. Éppen most mondtam el nekik mindent. Az első csókomat Harryvel, amikor összeverekedett a két fiú, majd azt, hogy Harry megkért, legyek a barátnője.

Igazság szerint, szerettem Harryt. Életre keltette a hasamban lévő pillangókat, megnevettetett, és.. igen, rettentően jól csókolt. De még ez sem változtatott azon a tényen, hogy már megvolt arra az esélye, hogy bebizonyítsa, ő lehet az, akire szükségem van. Tényleg megint keresztül akartam menni ezen?

- Sőt, az fontosabb, hogy igent fogsz-e neki mondani - szólt közbe Ariana. Alig volt otthon, így a lehető legtöbb időt akartam vele eltölteni, mielőtt visszamegy a suliba.

Felsóhajtottam. - Tudjátok, hogy mi történt legutóbb. Nem tehetem megint ki magamat annak. Bármennyire is kedvelem Harryt, biztosra kell mennem, hogy mellettem marad, és nem fut el előlem, mint legutóbb, értitek?

- Oké, de mi lesz veled és Louisval? - kérdezte Amelia, miközben rálépkedett az aszfalton lévő száraz falevelekre. Nekem idegesítően fura hangokat adtak ki, amikor összenyomta őket a talpával, de neki valamiért tetszett.

- Annyira kedves volt - mondta Ariana. - Nem hiszem el, hogy..

- Várj - álltam meg hirtelen. Egy nagyon is ismerős, kék Mercédesz kanyarodott be az utcába, ami miatt ki akartam futni a világból.

- Ez nem..

- Emlegetett szamár - mosolygott mellettem Amelia.

Leparkolt mellettünk a kocsival, majd lehúzta az ablakot. Őt látva a szívem gyorsabban kezdett el dobogni, a térdeim remegni kezdtek. És nem, ez nem öröm miatt volt.

- Lily.. - kezdte, de mielőtt többet mondhatott volna már ott sem voltam. De természetesen követett. Lassan vezetett mellettünk, miközben megint beszélni kezdett. - Bassza meg, Lily, meghallgatnál?

- Miért is?! - kiabáltam hadonászva a kezeimmel. - Semmit nem tudsz mondani, Louis, ami..

- Tíz perc. Kérlek - nézett rám kiskutya szemekkel, ami miatt én beadtam a derekamat. Elköszöntem a lányoktól, és beszálltam az anyósülésre.

- Tíz perc - csattantam. - Addig hazavihetsz.

Az egyik szeme körül be volt lilulva a bőre, az alsó ajka fel volt dagadva. Lehet gonoszság, de örültem a tudatnak, hogy ezeket Harry csinálta. Louis nem volt hozzá hasonlítható.

- Mi van, most már kémkedsz is utánam? - kérdeztem, és becsatoltam magamat a biztonsági övvel. A vállamnál valamiért belevájt a bőrömbe, de most annyira ideges voltam, hogy nem foglalkoztam vele.

Louis megforgatta a szemeit. - Egy apró, véletlen egybeesés volt, hogy pont abban az utcában sétáltál, ahol haza szoktam menni, Lily. Beszélni szerettem volna veled.. tudod, mindenről.

- Nincs miről beszélnünk - közöltem vele. Oké, az öv mégse vágta annyira a vállamat. De akkor miért fájt ennyire?

- Ez faszság, bőven van miről beszélnünk.