Recovery - h.s [hun] // befejezett

2. évad 1. fejezet

H A R R Y

Fél szemmel néztem rá az ablakra, amin nem volt semmilyen sötétítő, így a nap vakító fénye ébresztett fel. Május közepe volt, ami azt jelentette, hogy a tavasznak hamarosan vége és kezdődik a nyár. Nem tudtam volna megmondani, hogy a melegtől izzadtam ennyire vagy a szervezetemben még mindig jelen lévő alkohol miatt.

- Ahh - és íme, újra itt volt egy hatalmas mosollyal az arcán. Kipislogtam szemeimből az álmosságot és felültem, a procedúra közben a hátam egy hatalmasat roppant.
- Végre felkeltél. Újabb rémálmod volt?

Kisöpörtem az arcomból a mostanra már elég hosszú hajamat. Gőzöm sincs, hogy mikor foglalkoztam azzal, hogy levágassam a fürtjeimet. Milyen meglepő, ha azt mondom, jelenleg máson járt az agyam? Amúgy sem foglalkoztam vele annyira, egyszerűen felfogom egy hajgumival aztán jó az úgy. Mondjuk eléggé cigaretta szaga volt, de már annyira, hogy zavaró volt.

- Ja - köszörültem meg a torkomat, majd a doboz cigimért nyúltam az asztalon. A történtek után újra egyből rászoktam. Egyike volt annak a néhány dolognak, ami miatt nem éreztem úgy, hogy élőhalott vagyok. A rémálmok már hónapok óta újra jelen vannak. Ezúttal Lily és én voltunk benne, mind a ketten jól voltunk, aztán felkeltem és ott feküdt holtan és élettelenül mellettem az elmém által kreált világban. - De jól vagyok.

Megforgatta a szemeit, köhögött és legyezni kezdte maga előtt a füstöt, amit kifújtam, majd lehuppant mellém. - Azt gondolnád, mostanra már hozzászoktam ennek a szagához.

- Ja - értettem egyet a cigit figyelve és újra beleszívtam. Hátrahajtottam a fejemet és a füstöt kifújva néztem ahogy az eltűnik. Lily megforgatta a szemeit. - Azt gondolnám.

- Még mindig nem szeretem, hogy dohányzol - szidott meg. - Tudtad, hogy én valójában a rák miatt haltam meg, vagy...?

Szavai úgy éreztem, hogy gyomron vágtak. Ő ennek ellenére mozdulatlanul ült törökülésben, szemeivel engem figyelt, ahogy utoljára beleszívtam a cigarettába. Direkt csinálta, ezt tudtam. Elnyomtam a füstölgő mérget annak ellenére, hogy több mint a fele még megvolt.

Még egyszer felköhögött és megszólalt: - Köszönöm. Ez a legjobb számodra.

- Már így is megőrültem - sóhajtottam fel. - Mit számít egy cigi?

- Oh, csönd legyen - nevetett fel és megütötte a vállamat. - Jól vagy.

Az ajtón lévő kopogás állított meg abban, hogy válaszoljak. Először nem akartam vele foglalkozni, de bárki is volt az ajtó másik oldalán kitartó volt, mert csak kopogott és kopogott de addig, hogy már kezdett az agyamra menni. Volt egy elég erős tippem, ki volt az, de nem tudtam, hogy lenne-e elég erőm most hozzá, vagy akár csak beszélni vele.

- Helló, haver - szólalt meg rögtön, amint kinyitottam a nyílászárót. Ashton kezeiben egy-egy szatyor volt, haja az arcába lógott. - Hoztam kaját.

Én csak ott álltam és bámultam őt. Ő volt a legjobb barátom, örülnöm kellett volna, hogy látom őt, vagy legalább megkönnyebbülést kellett volna éreznem. Bármi, ami nem félelem volt. Mire ő elmegy, szükségem lesz egy szundira.

- Bejöhetek? - szólalt meg és a vállam fölött benézett a lakásomba. Egy kupleráj volt az egész hely, a takarítás nem igazán volt a top 3 teendőim között.

Beengedtem Ashtont a lakásba és bezártam utána az ajtót. Felvett egy jó pár ruhát a kanapéról és leült. Letette a két szatyrot az asztalra maga előtt és elkezdett az egyikbe kutakodni.