Recovery - h.s [hun] // befejezett

10.

H A R R Y

- Bassza meg! - kiáltott rá Niall a TV képernyőjére. Kisöpörte a haját a szeméből, és a koncentráció miatt kidugta a nyelvét. A hatalmas ablakoknak köszönhetően, és a beszökő természetes fénysugaraknak hála a nyelvpiercingje megvillant a fényben.

- Öt menetből Niallnek az utolsó félidőben sikerült feljönnie - motyogta Ashton mellettem, amikor leült a kanapéra. Kinyitotta a kezében lévő könyvet, és a hüvelykujjával kitámasztotta alul, hogy meg tudja tartani olvasás közben.

- Van benne valami, Irwin - nevettem fel. Niall béna volt, ha FIFA-ról volt szó, Zayn simán elverte.

- Mind a ketten kussoljatok el - mondta Niall, majd tovább koncentrált.

Mindenki Liamhez jött át délben. Tudomásom szerint a közeljövőben nem tervez még egy bulit tartani. A szülei valamilyen kamerákkal szerelték fel a házat, ami által bármikor tudják online ellenőrizni, hogy mi történik a házban, és azt mondták Liamnek, ha meglátják őt inni, akkor kiteszik a házból. Liam volt a legnagyobb seggfej, akivel valaha találkoztam, nem igazán érdekelt, hogy kiteszik-e vagy nem. Megérdemelte volna.

Most azonban szokatlanul csöndes volt. Semmihez nem volt hozzáfűznivalója, és nem is panaszkodott, amióta itt vagyunk. Őszintén szólva, élveztem. Liam oktalanul viselkedett úgy, mint egy köcsög. Hatalmas háza volt, bármelyik lányt megkaphatta, volt pénze. Mindene megvolt, amiért mi, a többiek, csak vágyakozhatunk.

- Mit olvasol? Hülye kocka - szólalt meg végül, és elhelyezkedett a széken. Azt hiszem elszóltam magamat.

- Kibaszottul ne beszélj így vele - figyelmeztettem őt, majd az ujjaimmal az ajakpiercingemet kezdtem el piszkálni. Tudtam, hogy Ashton ki tudna állni magáért, de ezt nem jeleneti azt, hogy meg is teszi. Ashton volt az egyetlen barátom, senki nem fog belőle viccet csinálni.

- Tök mindegy, ember - mondta. Ha a többiekről lett volna szó, akkor Liam simán visszaszólt volna, de nagyon jól tudta, hogy jobban jár, ha velem nem veszekszik.

- Miért vagy állandóan ekkora köcsög? - kérdeztem, mire mindegyik fiú rám nézett. Éreztem magamon a tekintetüket, amikor újra megszólaltam: - Egy tökéletes életed van, nincs okod rá, hogy köcsög legyél.

Liam csak vállat vont. - Mondja ezt az, aki a legnagyobb köcsög az egész házban. Szerintem itt az az igazi kérdés, hogy te miért vagy ekkora köcsög.

Mielőtt nekimentem volna, kiviharoztam a házból. Liam nem érte meg. Ő csak egy punk volt, kurva nagy szájjal.

- El sem hiszem, hogy ezt csináltad. Jól vagy? - hallottam meg egy hangot magam mögött. Nem kellett megfordulom ahhoz, hogy rájöjjek, Ashton jött ki utánam.

- Jól - motyogtam dühösen, majd elindultam a kocsimhoz.

- Biztos vagy benne? Ilyenkor most elvileg szét kellett volna őt verned, haver - és ha most más követne, akkor őt is szétvertem volna. De ő Ashton volt. Ha őt megütném olyan lenne, mintha egy kiskutyát ütnék meg. Még én sem voltam annyira kegyetlen.

- Szállj be - mondtam neki, és beültem a kormány mögé. Engedelmeskedve odajött a kocsimhoz, és beült az anyósülésre, mielőtt elindítottam volna a motort.

Ashton csöndben maradt, miközben én vezettem.

- Mi az a könyv egyébként? - kérdeztem, majd fejemmel bólintottam egyet az ölében pihenő könyv irányába.

- Semmi különös - mondta szégyenlősen, megpróbálva eltakarni a könyvnek a borítóját. Kicsit oldalra fordítottam a fejemet, hogy lássam a feliratot, ami a könyvnek a gerincén van.

- Idebent is voltam, és odakint is. Elbűvölt és elborzasztott az a kimeríthetetlen sokszínűség. Az élet - mondtam nevetve. Láttam a szemem sarkából Ashton meglepődött és felvirult arcát.

- Te ismered Gatsby-t? - kérdezte reménykedve.

Bólintottam. - Még a szart is kiverem belőled, utána meg letagadom, hogy én voltam, ha ezt bárkinek is elmondod, de imádok olvasni. Nem mondanám, hogy Gatsby a kedvencem, de közel áll hozzá.

- Mi a kedvenced akkor? - kérdezte. Még annak ellenére is éreztem magamon a tekintetét, hogy vezettem. Felkeltettem az érdeklődését.

- Maradj arany, Pónifiú - motyogtam, reménykedve, hogy rájön, melyik a kedvenc könyvem.

- Ez érdekes - mondta elgondolkodva.

- Mi?

- Soha nem hittem volna, hogy a Kívülállók a kedvenced. Nem is úgy képzeltelek el, hogy az az olvasós fajta vagy, igazából - nevetett. Megforgattam a szemeimet, majd meglöktem őt a vállánál azzal a kezemmel, amelyikkel nem fogtam a kormányt.

- Attól eltekintve, hogy mekkora kockák vagyunk, - kezdte, majd egy mély levegőt vett - mi a faszom ez és mit keres a kocsidban?

Ránéztem, és megláttam, hogy a jobb kezében egy rózsaszín valamit tart. A doboz címkéjére az volt írva, hogy ajakbalzsam.

Megrántottam a vállaimat. Azóta nem vittem haza senkit, hogy az őrsön dolgozok. Ergo, az a cucc csak egy személynek a tulajdona lehetett.

- Lily - kuncogtam fel, és megráztam a fejemet. Az a lány mindenkinél és mindennél jobban fel tudott bosszantani, de egyszerűen a kis lemezboltos randink óta a múlt héten, nem tudom őt kiverni a fejemből. Szerettem vele beszélgetni. Nem akartam neki megnyílni, de magából a lányból egyfajta biztonságérzet sugárzott. Egy olyasfajta, akinek elmondhatnád, hogy megöltél valakit, és nem gondolna rád másképp.

- Mi? - kérdezte, és elkezdte forgatni az ajakbalzsamot az ujjai között.

- Lily.. - megpróbáltam visszaemlékezni a vezetéknevére, de rájöttem, hogy nem is tudtam. Hétfőn meg kell tőle kérdeznem. - A lány a munkából, akiről már meséltem.

- A ribanc? - kérdezte, majd az ujjaival elkezdett dobolni a combján. Ashtonnak valamit folyton piszkálnia kellett az ujjaival.

Megfeszültem. - Ne hívd őt így.

Védekezően maga elé tette a kezeit. - Oké, haver. De ő miért volt a kocsidban? Azt hittem, hogy nem akarod megfektetni.

- Nem akarom! - védekeztem. - Elvittem a Smith's-be, tudod, abba a régi lemezboltba. Nem tudta, hogy mi az a The Killers. Fel kellett őt világosítanom.

Ashton elnevette magát. - Haver, elég jól ismerlek. Nehéz elhinnem, hogy tényleg csak elvitted abba a régi boltba.

Megráztam a fejemet. - Tényleg semmi nem történt. Mármint, ő sokkal másabb, mint képzeltem, de még mindig makacs.

Másnak nem ismertem volna be, hogy tévedtem Lilyvel kapcsolatban. Jó lány volt meg minden, és jó móka volt vele lógni, de nem tudom magam elképzelni magamat úgy vele, hogy barátok legyünk. Ő Lily volt, én Harry. Egyszerűen csak nem illettünk egymáshoz.

- Szerintem te kedveled őt - motyogta Ashton. - Még akkor is, ha csak egy kicsit is, de így van.

- Szerintem meg inkább tartsd magadban a gondolataidat - mondtam durván. Senkit nem kedveltem. Olyan dolgok, hogy érzések, számomra nem léteztek.

- Tagadod - mondta nevetve. Közel voltam ahhoz, hogy megálljak a kocsival az út közepén, és kitegyem őt.

- Te meg egy kibaszott idióta vagy - csattantam fel. - Nem kedvelem Lilyt. Fogd be, mielőtt kiteszem a seggedet a kocsiból.

Ashton felnevetett. - Oké, tesó, ha te mondod - mondta szarkazmussal a hangjában.