Recovery - h.s [hun] // befejezett

2. évad 14. fejezet

H A R R Y

A televízió hangja elnyomta a kintről behallattszódó autók dudálásait. Bámultam a képernyőt, végignéztem az egész részt a műsornak, de mégsem figyeltem rá annyira, hogy tudjam is, mi folyik ott. Kezemmel beletúrtam a hajamba, ujjaimmal tisztán éreztem, hogy már mennyire zsíros lett, amiért napok óta nem fürödtem.

Elenával napok óta nem beszéltem. Valahogy meg tudtam győzni White-ot, hogy adjon nekem pár szabadnapot. Fizetés nélküli szabadságról beszélek persze, de nem is érdekelt. Az első napon Elena megpróbált felhívni, de végül feladta, amikor az ötödik próbálkozására sem vettem fel. Ezelőtt a televízió előtt ültem már napok óta a saját önsajnálatomban, és siralmasan éreztem magamat.

- Szerintem fel kéne őt hívnod - mondta Lilian. Lábait felrakta a dohányzóasztalra, de jelenleg azzal sem foglalkoztam, hogy megmondjam neki, vegye le őket a bútorról. - És zuhanyoznod is kéne, de előtte felhívni őt.

Elfintorodtam, még mindig a képernyőt bámultam. - Nem. Nem akarom.

- De, de igen - vitatkozott Lily, kezével beletúrt a hajába. - Egyszerűen csak simán makacs vagy.

- Nem vagyok makacs.

- De igen - válaszolta. - Még ahhoz is makacs vagy, hogy beismerd, hogy makacs vagy.

- Tök mindegy - felsóhajtottam, a kezembe vettem a távirányítót és elkezdtem váltogatni a csatornák között. Egyáltalán nem figyeltem egyik adóra sem, majd végül egy teleshopos csatornán álltam meg, ahol valamilyen kézitáskát próbáltak meg eladni.

- Szét vagy csúszva - Lilian oldalra nyúlt, hogy megfogja a karomat, amit történetesen kettőnk közé raktam. Még mindig éreztem őt, mégis olyan volt, mintha alig ért volna hozzám. - Szükséged van rá, Harry.

Elhúztam tőle a kezemet és karjaimat kereszteztem a mellkasom előtt. A hasam hangosan megkordult, mire Lily megforgatta a szemeit.

- Most már érted, hogy mit mondok? - sóhajtott fel. - Elena segít. Hívd fel. Itt az ideje, hogy elmenjetek a következő randitokra.

Öt hónap telt el, hogy Lily elment és nincs itt velem, de még most is valahogy igaza volt. Elena tényleg segített rajtam. Visszahozta az egyensúlyt az életembe rövid idő alatt, és nélküle megint teljesen kezdtem kibaszottul szétesni.

Sóhajtva nyúltam a dohányasztalon heverő telefonom felé, és elvettem a mellette lévő cigarettás dobozt is. Annyi cigarettát szívtam el, mint egy láncdohányos, amióta megint bezártam magamat ide, és már csak két szálam maradt. Egyet kivettem, az ajkaim közé raktam és meggyújtottam. Élveztem ezt az érzést, ami ilyenkor a hatalmába kerített, és Lily nem is ellenezte.

Készen álltam erre. Készen álltam az összes kérdésre, amit Elena fog feltenni nekem. Készen álltam arra, hogy kilépjek a lakásomból. Készen álltam arra, hogy olyasvalakivel beszéljek végre, aki valódi is volt. Nem élhettem többé a saját elmémben. Már annak a gondolatától is alább maradt a kézremegésem, hogy láthatom Elenát.

Rámentem Elena telefonszámára és Lilyre néztem motiváció gyanánt. Ő csak mosolygott, biccentett egyet a fejével a telefonom felé és azt tátogta: - Gyerünk. Sikerülni fog.

- Harry! - vette fel Elena a második csörgés után. - Szia.

- Szia, Elena - felsóhajtottam, majd a kifújtam a füstöt, ami eltűnt a levegőben. - Elfoglalt vagy?