Recovery - h.s [hun] // befejezett

39.

H A R R Y

Semmi felett nem volt már irányításom. Úgy éreztem, hogy lefelé száguldok a leejtőn, és tehetetlenül kellett néznem, ahogy a dolgok egyre rosszabbra fordultak.

Lilynek leukémiája volt, ez pedig még a szart is kiijesztette belőlem. Soha nem mondanám el ezt neki, de aznap, amikor diagnosztizálták, valószínűleg több időt töltöttem a fürdőszobában sírva, mint ő az ágyban.

Nem veszíthetem őt el. Próbáltam nem arra gondolni, hogy mi lesz, ha nem javul az állapota, de nem ment. Csak erre tudtam gondolni. Tudtam, hogy fájdalmai voltak, nekem meg bűntudatom volt, mert nem tudtam neki segíteni.

A dolgokat az tetőzte meg, hogy elkezdett kihullani a haja. A brosúrában, amit kapott, le volt írva, hogy ez megtörténhet, de egyikünk sem számított arra, hogy ilyen gyorsan. Bármikor, amikor csak hajat mosott vagy kifésülte a haját vagy egy óráig volt a fürdőben és kisírta a lelkét, miközben eltakarította azt. Már az ujjaimmal se fésülhettem át a haját, amit mindig csináltam miközben aludt, mert már annyira rossz volt az állapota, hogy ettől is kijött egy csomó.

A konyhaasztalnál ültem, miközben egy zacskó chipset majszoltam és White egyik üzenetére válaszoltam. Szokatlanul meleg volt ma, tekintve, hogy Hálaadás óta milyen hideg volt állandóan. Ma elég volt egyetlen pizsamanadrágban lennem, és nem akartam megfagyni. Annyira belemerültem magamba, hogy csak akkor vettem észre Lily jelenlétét, amikor leült a mellettem lévő faszékbe, majd elkezdte kanalazgatni a kedvenc epres-banános joghurtját.

- Jó reggelt, Csipkerózsika - mosolyogtam rá fejemmel az óra felé bökve, ami azt mutatta, hogy már délután kettő is elmúlt.

Felnyögött, majd egy újabb kanálnyi joghurtot evett meg. - Ne ítélj el - mutatott felém a kanállal, én pedig védekezően felemeltem a kezeimet annak ellenére, hogy mosolyogtam.

- Én aztán nem - mondtam neki, majd odahajoltam és adtam a homlokára egy puszit. - Hogy aludtál?

- Szörnyen - válaszolt teli szájjal.

- Hogy hogy? - a kezembe vettem a sajátját és a tenyerén lévő csíkokat kezdtem el átrajzolgatni. Ő üres tekintettel bámult előre.

- Eldöntöttem, hogy leborotválom a hajamat.

- Hogy mit fogsz csinálni?!

- Leborotválom a hajamat - mondta újra. Ledobta a kanalat a pultra, majd kitépte a kezét az enyéimből. - Már így is egy csomó kihullott, hamarosan az egész ki fog és nevetségesen fogok kinézni, akkor meg miért ne?

- Biztos vagy benne? Mármint..

- Igen - vágott félbe. - Biztos vagyok benne, te pedig segíteni fogsz nekem.

- Lily... - bizonytalan voltam benne, hogy mit is mondhatnék.

- Kérlek? - felállt az eddigi helyéről és átült az ölembe. Az utóbbi időben sokszor csinálta ezt, engem az őrületbe kergetve. Ilyenkor bármit elért nálam, amit csak akart. Bassza meg, teljesen az ujjai köré csavart ez a lány!

- Rendben - sóhajtottam fel, mire csak rám mosolygott. Tudtam, hogy ő sem akarta ezt, de úgy érezte, hogy ez lesz a legjobb számára, én pedig nem veszekedtem vele. Ahogy az sem volt ellenemre, hogy teleszórta az arcomat puszikkal.

Felállt az ölemből, megfogta a kezemet és a fürdőszobába húzott. Már kikészítette az elektromos borotvámat a csap mellé.

Lily megállt a tükör előtt, becsukta a szemeit és mély levegőt vett. - Oké, készen állok.