Recovery - h.s [hun] // befejezett

13.

H A R R Y

Úgy tízszer nézhettem meg magamat a tükörben. Soha nem érdekelt, hogy hogyan néztem ki, így nem értettem, hogy most miért érdekelt ennyire. Lily miatt van ez. A barna hajú lánynak a gondolatára az agyamat mintha felhők lepnék el, és nem tudtam, hogy most izgatott voltam-e vagy ideges, mert újra láthatom.

Állandóan az órát nézegettem, míg végül úgy nem gondoltam, hogy elindulhatok. Már kint voltam az ajtón, amikor az óra nyolcat ütött. Reméltem, hogy nem bánja, ha előbb érkezem majdnem fél órával, de valami arra kényszerített, hogy induljak már el, mielőtt jobban bele tudtam volna gondolni.

Azt vettem észre, hogy mosolyogva hajtok ki a parkolóból. Ritkán mosolyogtam. Igen, rengetegszer mosolyogtam kényszerből, de ez most őszinte mosoly volt, amit nem tudtam irányítani.

A mellettem lévő ülésen elkezdett rezegni a telefonom. A mosoly egyből eltűnt az arcomról, amikor megláttam a képernyőn villogó nevet.

- Harry, szia, fiam - mondta Anne a vonal végéről. A hamis izgatottság, amit mindig magára erőltetett, amikor beszéltünk, most is nyilvánvaló volt. Kényszerítenem kellett magamat, hogy ne bontsam már most a vonalat, mielőtt elrontaná az estémet.

- Mit akarsz, Anne? - kérdeztem, a düh tisztán kivehető volt a hangomból.

- Harold, nem illik így beszélni az anyáddal - megforgattam a szemeimet, amikor 'anyának' hívta magát. Ő nem volt nekem anya. Számomra csak Anne volt, és ezt nagyon is jól tudta.

- Mit akarsz? - kérdeztem türelmetlenül.

- Csak azért hívtalak, hogy elmondjam, hiányzol - már halkabban beszélt, idegesítően halkan. Most már hiányzom neki? Akkor tizenhárom éves koromban hol volt?

Amikor nem mondtam semmit, újra megszólalt: - Mit csinálsz ma este? Robin és én..

- Egy barátommal találkozom - szakítottam őt félbe, mire ő felsóhajtott.

- Kivel? - kérdezte ártatlanul. Reménykedtem, hogy ezt nem kérdezi meg abban a hitben, hogy valamelyik fiúval, de így el kellett neki mondanom.

- Lilyvel - nem számítottam arra, hogy a keresztneve alapján be fogja őt tudni azonosítani.

- Lilyvel? A lánnyal, az őrsről? - a hangja majdhogynem sértett volt, mint aki nem akarja elhinni, hogy Lilyvel találkozom helyette.

- Igen, a lánnyal az őrsről - motyogtam a telefonba. Pár perce lehettem a házától.

- Harry, szerintem ez nem a legjobb ötlet. Szoktam vele beszélni, amikor felhívom az őrsöt, hogy ellenőrizzelek, és Lily.. egyszerűen csak túl ártatlan, és nem a te eseted. Megrontanád őt - most megint normál hangerővel beszélt.

- Kibaszottul nem érdekel, hogy te mit gondolsz, Anne - csattantam fel. Bontottam a vonalat, és elkezdtem a híváslistámban Lily száma után kutatni. Már a háza előtt parkoltam, és éreztem, hogy le kell nyugodnom, vagy szétverek valamit.

Nem hittem el, hogy Anne ellenőrizgetni szokott engem. Mint aki rászorul, hogy ellenőrizzék, mert bármikor elronthat valamit. A lehető legjobban próbáltam meg lenyugodni, mielőtt felhívtam volna Lilyt. Az estémet már elbaszták, nem akartam az övét is elrontani.

Háromszor csörgött a telefonom, mielőtt Lily felvette volna. - Lilian - mondtam, miközben az idegességemet megpróbáltam az ujjaimmal levezetni úgy, hogy a kormányon doboltam.

- Harry, szia - csuklott egyet.. vagyis azt hiszem ez csuklás volt. Megköszörülte a torkát. - Mi a baj?

A hangleejtésem alapján meg tudta állapítani, hogy valami bajom van? El kéne neki mondanom? Végül úgy döntöttem, hogy nem, inkább magamban tartom a bajaimat.