Recovery - h.s [hun] // befejezett

31.

Igen, tudom, hogy rengeteget kellett várni erre a fejezetre, de sajnos az angol érettségi, a kisérettségi és a rengeteg dolgozat a többi tantárgyból sokkal jobban elvette az időmet a legutóbbi rész óta, mint hittem volna, és semmi időm nem volt beülni a gép elé és feltenni nektek a részt! A mindennapi teendőimre is alig volt időm. Szörnyen érzem magam, amiért ennyit kellett várnotok, kérlek ne haragudjatok rám! Remélem tetszeni fog ez a rész, és kitartást mindenkinek, már csak két hét és vége az iskolának! Aki pedig szóbelizik (mint pl. én is) június közepén, annak előre is sok sikert! Szeretlek titeket, és tényleg bocsánat a rengeteg várakozásért! Xx. ♥

-------------------------------------------------------------------------------------------

H  A  R  R  Y

Lily végre az enyém volt. Minden, amit annyira régóta akartam, az enyém volt. Egyetlen rossz randi miatt csak nem szakítana velem, nem? Bassza meg, gőzöm sincs, hogy ez az egész hogy működik. Soha nem volt még ezelőtt komoly kapcsolatom. Barátság extrákkal rengeteg volt, de igazi barátnő soha. Múlt este majdnem dugtunk, majdnem láttam őt meztelenül, most meg egy kibaszott randi miatt izgulok.

Simán belement volna, hogy ilyen hamar lefeküdjünk, és emiatt úgy éreztem, hogy már volt ilyenben része. És ha jól gondolom, egy ember volt, akivel szexelhetett. Mielőtt mérges lettem volna, gyorsan eltereltem a gondolataimat. Ugye nem tette meg? Vagy mégis? Nem akartam tudni.

A randira azt találtam ki, hogy elviszem vacsorázni, majd ha kedve van hozzá, akkor felmegyünk a lakásomra és nézünk valami filmet. Ezt egyszer egy filmben láttam, szóval kölcsön vettem az ötletet. A lányok szeretik az ilyen nyálas szarokat, ugye? Még egy csokor virágot is vettem neki. Fehérek voltak, a közepükön pedig sárgák, de a nevükről fogalmam sem volt, hogy mi.

Este 8:02-kor álltam meg a háza előtt, mivel nem voltam még kész a szüleivel találkozni. Nagy lépés lenne, ami a szart is kiijeszti belőlem. Lehet nem is tudnak rólam. Nem hibáztatnám Lilyt érte, én sem mesélnék magamról nekik a helyében.

Ugyanaz a ceruzaszoknya volt rajta, amit akkor hordott, amikor a legelső munkanapom volt az őrsön. Istenem, de imádtam azt a szoknyát! Annyira kiemelte a lábait. A cipője hangosan kopogott az aszfalton, miközben a kocsim felé indult. Csodálatosan állt neki a göndör haj, az illata pedig valami eszméletlen volt. Alulöltözöttnek éreztem magamat a fehér ingemben és a fekete szűk farmeremben. A csizmám helyett egy Converse-t vettem fel, mégis mit gondoltam?

- Szia – mosolyodott el.

- Szia – visszamosolyogtam rá, majd egy gyors puszit nyomtam az ajkaira. – Ezek a tieid.

Odaadtam neki a virágot, amikről még mindig nem tudtam, hogy mik.

- Százszorszép – mosolygott ugyan, de láttam, hogy ez nem őszinte volt. Nem ilyen az a mosolya.

- Nem tetszik igaz? Bassza meg – káromkodtam, majd vissza akartam őket venni, hogy ki tudjam hajítani a csokrot az ablakon, és akkor talán nem érezném magamat ennyire cikinek.

- Nem, nem az – elhúzta a csokrot tőlem, mielőtt el tudtam volna venni tőle. – Csak annyi, hogy a virágok a temetésre emlékeztetnek engem. Ha liliom lenne, akkor rosszabb lenne.

- Szóval akkor utálod a virágokat? – közben fejben adtam egy pofont magamnak, amiért nem mondjuk egy csokit vagy valami mást hoztam.

Lily elmosolyodott, majd odahajolt hozzám és egy puszit adott az arcomra. – Imádom őket, mert tőled kaptam.