Neki volt a legnagyobb szíve.

4

Oda siettünk az egyik hátsó ablakhoz. 3 emeletes épület, kis tornyokkal. De eleve megvan emelve. Felugrott az ablakba, egy kisebb kattanást hallottam. Lenézett rám, nyújtotta a kezét. Ugrottam egyet, így sem értem el. Körbenéztem, semmit se láttam mire felállhatnák. Hirtelen leugrott mellém. Megijedtem egy kicsit. Átkarolt a derekamnál. Elvörösödtem. Magához szorított. Egy kellemes melegség jártát, eddig kicsit féltem, hogy lebukunk, de most mintha semmi problémám nem lenne.

Felugrott velem az ablakba. Nyitva volt az ablak, beugrottunk. Elengedett. A pír lassan eltűnt az arcomról. Üres volt az egész könyvtár. Állt itt-ott pár őr, de belőlük is kevés volt. A sorok közt sétáltunk.

A leghátsó sorba mentünk. Az egész földön vörösszőnyeg volt középen.

-Add ide a kardod.- Rám nézett. Nagyon halkan beszélt.

Oda nyújtottam neki. Elvette. Oda ment az egyik polchoz. Valamit számolt. Megfordult, rásétált a szőnyegre. Végighúzta a kardom rajta, elvágta. Megfogta a szőnyeget és felhajtotta. Nem volt ott semmi, csak az ugyan olyan krémszínű márványlapok. A kardomat beleszúrta az egyik márványlap szélébe. Kicsit más volt mint a többi, de egyik se ugyanolyan. Felfeszítette, arrébb húzta.  Ki kerekedtek a szemeim, egy létra volt alatta és sötétség.

-Ezt honn...

-Pszt.-Oda tette az ujját a szája elé.

Oldalra vezettem a tekintetem. Értem, hogy csendben kell lenni. De azért nem kéne le pisszegnie. Visszaadta a kardom. Megindult, intett nekem. Követtem. Pár másodperc alatt leértünk. Korom sötét volt. Nem láttam semmit. Valami megfogta kezem, nagyon megijedtem. Felsikítottam. Befogták a szám. Elkezdtem kapálózni.

-Csak én vagyok.- Suttogta, de mintha ordibált volna.

Lenyugodtam, elengedte a szám.- Miért nem tudtál szólni?- Ha szemmel ölni lehetne, már halott lenne.  

-Igyekezzünk.- Elkezdett húzni.

Felkapcsolódtak a lámpák. Majd kiégtek a szemeim. Megálltunk. Megszorította kezem. Elkezdett szaladni.

-Mi történt?- Kapkodtam levegő után.

-Észrevettek.

Megjelent előttünk öt katona. Megálltunk. Megfordultunk és ott is ennyien álltak.

-Nem tudom mit akartok itt, de még most adjátok meg magatokat.- Megszólalt az egyik katona.

Tonny elkacagta magát. Eltűnt mellőlem. A következő pillanatban összeesett az összes katona. Mögöttem állt.

-Gyere.

Oda néztem. Azok a katonák is a földön feküdtek. Ki kerekedtek a szemeim. Utána szaladtam. Szaladtunk a folyosókon. Végre már láttam valamit. Egy nagy terembe értünk, volt ott pár ajtó. Oda szaladtunk az egyik ajtóhoz. Berúgta az ajtót. Bementünk. Egy könyv volt a szoba közepén. Katonák álltak mellette. Harcpózba álltak. Tonny mintha oda teleportált volna. Össze esett a két őr. Összetörte az üveget. Ki vette a könyvet.

-Menjünk!

Elszaladt mellettem, elkapta a kezem. Futottunk. Még a folyosókhoz se értünk el, de már egy tucat katona ott állt. Mögöttünk is ugyanennyi volt, ha nem több.

-Neked is harcolnod kell.- Rám nézett.

Nyeltem egy nagyot, bólintottam. Ki húztam a kardom. Támadtak minket, hárítottam ahogy csak tudtam. Néhánynak oda  fagyasztottam a talpát a földhöz. Neki repített az egyik a falnak. Összeestem. Oda állt elém az egyik katona. Tonny oldalba rúgta, elrepült. Felém fordult, felkapott a vállára dobott. Elkezdett nagyon gyorsan futni. Azt hittem lezuhanok, sose mentem még ilyen gyorsan. Oda értünk a létrához. Lihegtem, pár másodpercig tartott, de majdnem összeestem. Megkapaszkodtam a létrában.