Neki volt a legnagyobb szíve.

105

//Layla//

Oda értem közéjük, Spikeot visszafogtam. Farkasszemet néztünk.

Hátrébbugrott. - Mit csinálsz? Te is megakartad ölni!

Megráztam a fejem. Igen megakartam, de akkor miért ugrottam ide? Ránéztem Lücyre. Az arca semmit mondó volt. Nyeltem egy nagyot.

-Nem akartam! Csak azt akartam, hogy elkapjuk a bandátokat!- Hazudtam, minden egyes szavam hazugság.

De nem vallhatom be az igazat. Elkezdtem magamban kételkedni hogy mit is akarok. Nem akarok egy szörnyeteg lenni aki megöli a saját húgát, csak hogy uralkodhassak. Engem is száműznének mint Laxust, engem is megvetnének és utálnának. Ökölbeszorítottam kezeim. Sose leszek azon a trónon. Az egész életemet elpazaroltam.

- Tudtál mindenről?

-Igen.- Szintén hazudtam. Viszont ez azt jelenti, hogy Spike átvert.

Egyet hátra lépet.- Ez nem lehet.- Visszanyerte szemei eredeti zöld színét. - Semmi értelme nem volt annak, hogy évekig a csicskád voltam?- A földet kémlelte.

Ő is elpazarolt életéből pár évet. Ugyanolyanok vagyunk.

Elkezdett Lücy felé szaladni. Kiáltott egyet. Oda ugrottam, átdöftem a kezem a mellkasán. A teste felszúródott a karomra. A szívét kitéptem, a háta mögött volt. A karomon folyt végig a vére.
Egymás szemét néztük. Az enyéim megremegtek.
Évekig a segítőm volt, már a barátom lett. Sok bizalmas infót megosztottam vele. A barátságunk is pazarlás volt. Pár könnycsepp gyűlt a szemembe.
Kihúztam a kezem. Összerogyott előttem. A szívét eldobtam. Megtöröltem a szemeim a tiszta kezemmel.

Lücyfelé néztem. Elmosolyodott és megfordult. Megtámadta a többi ellenséget.

Néztem ahogy harcol mindenki. Legszívesebben ordítanék és sírnék. De egyiket se tehetem. Nekiszaladtam az ellenségnek. Szinte kaszaboltam őket. Így élem ki az érzéseim.

Vége mindennek, Lücy talán hisz nekem. Azért mosolyodhatott el. Egy pillanatra ránéztem. Egyszerre öten harcoltak vele, mindet legyőzte. Meg se tudták karcolni, hátborzongató volt a látvány. Hát tényleg felnőtt.

Soha többé nem fogom bántani, megvédem Őt az életem árán is.

Legyőztünk mindenkit. Mi is megsérültünk, de nem vészes. Csendben visszaindultunk a palotába.

//Lücy//

Három nap eltelt a harc óta. Itt állnak előttem a testvéreim és várják mit mondok. Én is így álltam Alucard előtt. Kinéztem az ablakon a trónomról.
Sokszor perceket vártunk mire Alucard megszólalt.

Sose értettem, idegesített. "Dolgom van, mond had menjek." Gondoltaim voltak mindig, ahogy a többieknek is.

Most viszont értem, megértem. Nehéz elkezdeni. De egyszer elkell.

Sóhajtottam egy nagyot. - Mivel az elfekkel nem jó a kapcsolatunk... úgy döntöttünk a királlyal, hogy házasságot fog kötni a két ország.- Hadartam végig.

- Mivan?!

Felháborodtak, kiakadtak. Ahogy vártam. Elkezdtek egyszerre beszélni. Felemeltem a kezem.

- Egyszerre egy.- Keresztbe tettem a lábaim.

- Ilyet sose csináltunk!- Vlad felháborodott.

- Mindig az jön ami sose volt.- Válaszoltam neki egyből.

- De nekik csak hercegeik vannak.- Nicholas keresztbetette a kezeit.

- A..akkor ez azt jelenti...- Lucy szemei kikerekedtek.