Reggelre Én is összepakoltam. Ott álltam a két hadnaggyal.
-Mégis jössz?- Elizabeth elmosolyodott.- Hogy győzted meg?
-Sehogy.- Betettem a táskámba a kulacsot.- De megyek.
-Heh, kis stréber.- Gideon összefonta maga előtt a kezeit.
Felvettem a hátamra a táskát.- Maradj már csendbe.- Megforgattam a szemeim.
-Tisztelettel kéne beszélned hozzám.- Elővett egy szendvicset a kabátja zsebéből. Elkezdte enni.- Egy hadnagy vagyok Te meg csak egy... mi is?
Kiült az undor az arcomra. Még be se volt csomagolva az a szendvics. Pontosan Én se tudom mi vagyok itt.- Laxus.. segédje. Ez elég fontos azért.
-Ha úgy nézzük mi is azok vagyunk.- Harapott egyet a szendvicsbe.- Te még a menedzsere se vagy, csak sétálsz mellette néha csinálod amit kiad feladatott, de ennyi. Mint egy kiskutya.- Elkacagta magát. Jól láttam az alig megrágott ételt.
Elizabteh csípőre tette a kezeit.- Ne is törődj vele.
Oldalra vezettem a tekintetem. Inkább nem folyok jobban bele ebbe a szócsatába. Laxus mérges lesz, hogy a tudta nélkül cselekszem. De menni akarok, segíteni akarok. A hasznára.. az ország hasznára akarok lenni. Elkezdtem az ingemen lévő gombokkal játszani.
De vajon így segítek? Megszegem a parancsot. Lehet itt lenne feladatom. Összeszorítottam a fogaim. A segítője vagyok! Mellette van a helyem.
Megpaskoltam orcáimat. Elmosolyodtam.- Mikor indulunk?
-Most.- Elizabeth elindult a kijárat felé.
Elkezdtek futni. Eltűntek mellőlem. Ki kerekedtek a szemeim. El is felejtettem hogy közlekednek. Laxus mindig sétál velem vagy ha sietünk felkap és velem fut. Nem tudom tartani velük a tempót. Ahogy csak tudtam elkezdtem szaladni, átugrottam egy farönköt. Tudom hova mennek, később, de oda érek Én is. Kapkodtam levegő után.
Gideon megjelent előttem, neki szaladtam.- Sose fogsz utolérni.- Elkapta a kezem és a lábaim, feldobott a vállára.- Kapaszkodj.
-Köszönöm!- Lágyan elmosolyodtam.- Köszönöm..- Suttogtam.
Felvettem a kapucnimat. Utolértük a többieket is. Már este volt, zsibbadt mindenem. Egyszer se álltak meg, pisilni se. Nekem már nagyon kellet. Egy kisebb tisztásra értünk.
Elizabeth megállt.- Pihenünk egyet, aki akar aludhat.
Mindenki elkezdett nyújtózkodni.
Gideon ledobott a földre. Magasba emelte a kezeit, ásított egy nagyot.- Azt hittem könnyebb vagy.
Elterültem a földön. Zsibbad mindenem.- Csak Te vagy gyenge.- Felültem.- De azért kösz.
-Van mit.- Elsétált.
Feltápászkodtam. Elindultam keresni egy tökéletes helyet pisiléshez. Ha így haladunk holnap estére odaérünk. Laxus mérges lesz, de nem érdekel.
Leültem egy fatövébe, elaludtam. Arra keltem, hogy valaki felemelt. Elkezdtem kapálózni. Már világos volt.
-Csak Én vagyok!- Az egyik katona volt.- Most Én viszlek.- Felvett.
Elpirultam.- Sajnálom.
Megrázta a fejét.- Ha nem tudod tartani a tempót minek jöttél...- Elkezdett szaladni.
Oldalra néztem, igaza volt. Csak teher vagyok nekik. Ásítottam egy nagyot. A harcmezőn nem lehetek a terhükre. Elaludtam, de sokszor felkeltem.
Sötétedésre oda értünk a többi katonához. Elkezdtem Laxust keresni de sehol se volt.
YOU ARE READING
Neki volt a legnagyobb szíve.
AdventureHiszel a vámpírokban? Vagy bármiféle természetfeletti lényben? Mit szólnál ha azt mondanák van egy másik világ tele ilyen lényekkel? Furábbnál furább szerzetekkel. Főhősnőnk, Celaena egy ilyen világban él. Ami neki teljesen megszokott, ahogy ott min...