Sétáltunk a kertben. Rengeteg virág volt, nem is ismertem sokat. Egy tó mellett is elsétáltunk. Egy nagy fűzfa állt mellette. Egy üvegház előtt megálltunk. Lücy oda ment és kinyitotta, majd bement. Követtem.
Nagy volt, még többfajta növény volt itt. Párat ismertem, gyógynövények.
-Minek termesztetek gyógynövényeket, ha begyógyul a sebetek?
Sóhajtott egy nagyot.- Az összes szolgánk ember. Az emberek meg megbetegednek.- Elvett az asztalról egy bögrét.- És drágán ellehet adni.- Belekortyolt.
-Értem.- Aranyos, hogy gondolnak az emberekre.- És mikor fog jönni az aki elmondja, hogy mit csináljak?
-Itt áll előtted.- Lerakta a bögrét.- Én vagyok az "orvos". Nekem fogsz dolgozni.- Elmosolyodott.- Elsőnek adok egy tesztet, hogy mennyire értesz a gyógynövényekhez.
-O...oké.- Kicsit rosszul éreztem magam. Úgy érzem, hogy nem bír.
-Előbb töltsd ki a papírt.- Ki vett a fiókból egy lapot és egy ceruzát. Oda rakta az asztalra.
Leültem a székre. Az elejét tudtam, hála annak, hogy megkellet tanulnom ellátnom magam. De voltak olyan virágok amikről nem is hallottam. Az egyiken megakadt a szemem. Tudtom szerint mérgező. De akkor mit keres itt?
Elkezdtem az üvegházban szétnézni. Nem láttam sok virágot a székből, de az egyikre visszanéztem. Ki kerekedtek a szemeim. Mérgező.Nem csak gyógynövényeket, de mérgezőket is termesztenek. Megmarkoltam a ceruzám. Írtam tovább. Félóra alatt meg is írtam. Oda adtam neki. Elkezdte olvasni. Pislogott egy párat. Lerakta az asztalra a lapot.
-Nem rossz.- Felállt.
Bár nem volt nagy dicséret, mégis jól esett.- Köszönöm.
-Körbevezetlek.- Oda sétált a bejárati ajtóhoz.
Végig mentünk a sorokon. 10 sor volt és egy sorban 5 fajta virág volt. A mérgezőek külön voltak, belőlük csak 8 fajta volt. Volt egy kék virág. Megálltam előtte. A kis táblára az volt írva, hogy coraggio.
Oda sétált mellém.- Coraggio, azt jelenti, hogy boldogság.- Ránéztem, mosolygott. Boldognak tűnt.
-Nem csak a boszorkányoknál nő?
-De.- Büszkén elmosolyodott.- De, ha odafigyelsz rá, akkor bárhol nőhet. Sok virág van ami ilyen. De vigyázok rájuk. - Elkezdte mesélni a többi virágot.
Nagyon boldognak tűnt, látszik rajta, hogy szereti. Olyan volt mint egy kislány aki a játékairól mesél. Lágyan elmosolyodtam.
-Nagyon szereted őket, ugye?
Elpirult. Csak bólintott egy kicsit. - Hálás vagyok a bátyámnak amiért megtanította nekem ezeket.
-Ki volt az?
Lesütötte a szemeit.- Az ötödik herceg.
-Vele még nem találkoztam.
-Nem is fogsz.- Megfordult.- Gyere megmutatom a többit.
Le se bírta volna tagadni, hogy egy rossz témát hoztam fel. Utána siettem. Egy ajtón léptünk be ami az asztal mellett volt. Sok könyv volt ott, egy kanapé és egy asztal, sok papírral. Volt egy szekrény amin üvegcsék voltak. Volt egy kisebb wc-is. És egy szoba ahol kettő ágy volt. Az üvegház másik végén volt még egy kijárat ami a hátsókertbe vitt. Ott is rengeteg növény volt még. Egy kisebb pince is volt ahol földalatti növények voltak és gombák.
Rengeteg mindent kell majd megtanulnom. Bár nem fogom ellátni a királyi családot, de legalább az embereket eltudom majd. Lücy adott pár könyvet, hogy olvasgassam. Azt mondta az elején csak gazolnom kell majd és azt csinálnom amit mond. Unalmasnak hangzik, de könnyűnek is. Kéthetente kapok majd fizetést. 8 arany és 30 ezüst pengőt. Elég kevés, de hát nem nehéz amit csinálok. Szerdánként és szombatonként szabadnapos vagyok. Ma már nem csináltam semmit.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Neki volt a legnagyobb szíve.
ПриключенияHiszel a vámpírokban? Vagy bármiféle természetfeletti lényben? Mit szólnál ha azt mondanák van egy másik világ tele ilyen lényekkel? Furábbnál furább szerzetekkel. Főhősnőnk, Celaena egy ilyen világban él. Ami neki teljesen megszokott, ahogy ott min...