78

143 15 3
                                    

Magyarországon voltunk. Sétáltunk egy folyó mellet. Egy nagy épülethez értünk, ez az országház. Olyasmi volt mint a kastély, csak a kastély sokkal nagyobb.

Mentünk át egy hídon. Oroszlánszobrok voltak az  elején. Már ment le a nap. Felmentünk a halászbástyához.

Ahogy ment le a nap és a vízre rásütött nagyon szép volt. Az emberek körülöttünk képeket csináltak. Laxus csak nézett maga elé. Ennél sokkal szebb helyeken voltunk. De ez is nagyon szép volt. Kellemes melegség járta át a szívem.

- Miért jöttünk ide? - Laxusra néztem.

- Szeretem itt a naplementét.

- Miért jöttünk az emberekhez?

Pislogott egy párat.- Mindig elakartál jönni.

- Válaszolj rendesen.- Oldalra néztem.- Kérlek.

Megvakarta a tarkóját.- Láttam, hogy szomorú vagy.

Kicsit kinyitottam a szám. Csak néztem Őt. - Ezért?

- Meg nekem is kellet már egy kis pihi.- Rám nézett.- Én is szomorú voltam.

Nem tudtam mit mondani neki. Ökölbe szorítottam a kezeim és megöleltem. Visszaölelt. Hát tényleg szenvedett Ő is.

Elengedett, elmosolyodott.- Na menjünk enni.- Elindult.- Itt zsírosak a kaják, de jók.

Elkacagtam magam.- Kiváncsi vagyok. - Utána siettem.

Ebben a kirándulásban csak az nem tetszik, hogy egyre jobban belehabarodok. Sokkal másabb, sokkal kedvesebb és figyelmesebb.
Két-három napot voltunk itt is. Nem csak a fővárosban voltunk. Szép volt ez az ország is. Utána elmentünk autóval a környező országokba is.

Gyorsan eltelt a két hónap. Amerikában voltunk. Mindegyik államban voltunk már. Próbáltunk minél több dolgot megnézni. Egy tengerparton voltunk valami szigeten. Kókusztejet ittunk egy függőágyban. Néztük a vizet, lassan lement a nap.

- Holnap megyünk.- Laxus belekortyolt az italába.

- Tudom.- Oldalra néztem.- Ahhoz képest, hogy pihenni jöttünk elfáradtam.- Elkacagtam magam. Egésznap sétáltunk, este pedig sokáig fent voltunk és sorozatokat néztünk. Az izmaim eltunyultak egy kicsit, csak a lábamban nem.

Elkacagta magát.- Én is.- Becsukta a szemeit.

Ásítottam egy nagyot. - Maradni akarok.

- Holnap elmegyünk még egy helyre, utána megyünk. Ott már semmit se fogunk venni.- Felállt.

-O..oké.- Néztem ahogy megy el.

Kiváncsi vagyok hova akar menni. Szinte mindenhol voltunk már. Volt hogy egy nap alatt 2 országban voltunk, volt amikor repülővel vagy ehhez hasonló dolgokkal utaztunk, de inkább a kaput használtuk.

Reggel összepakoltunk, Laxus berakta a kabátja zsebébe a két bőröndöt. Idő közben vagy hazavitte a cuccainkat vagy a kabátjába tette. Még mindig nem értem a kabát mechanikáját, olyan mint egy feketelyuk amiből ki tudja venni a dolgokat bármikor.

Nyitott egy kaput, bementünk.

Ki kerekedtek a szemeim. Egy sikátorban voltunk, kisétáltunk. Nagy városban voltunk.
Oda mentünk egy épülethez. Laxus vett kettő jegyet. Bementünk.

- Hol vagyunk?

- A világ egyik legnagyobb állatkertjében. - Elmosolyodott.

Pislogtam egy párat.- Miért?

Neki volt a legnagyobb szíve.Onde histórias criam vida. Descubra agora