Neki volt a legnagyobb szíve.

22

Sétáltunk a barlang mélyében. Elfáradtam már, a hasam is fájt. Leültem.

-Mi a baj?- Travis elém állt.

-Elfáradtam.- Oldalra néztem.

Leült mellém.- Szólj ha mehetünk.- Becsukta a szemeit és hátradőlt.

Laxus már veszekedne velem, hogy menjünk.- Mit nem mondhatsz el nekem?

Kipattantak a szemei. Rám nézett.- Laxus aggódik érted, biztos vagyok benne.

-Persze, hogy aggódik. Ha valami bajom lenne Alucard biztos nagyon veszekedne vele.

Elnevette magát.- Igazad lehet. De nem hiszem, hogy Laxust érdekelné ha megdorgálják egy kicsit.

-Úgy csinálsz mintha annyira ismernéd.- Megforgattam a szemeim.

-Mert ismerem. Régen amikor száműzve volt összefutottam vele a szabadnapomon.- Elmosolyodott.

//Travis emléke//

Sétáltam az utcán. Unalmas volt a mai napom, azt mondták, hogy pihenjek. Dögunalom, és még 3 ilyen nap.

Ásítottam egy nagyot, törölgettem a szemem amikor megakadt valakin. Teljesen lefagytam. Laxus ott ült a padon és egy nyalókát evett. Szomorúnak tűnt. Sose láttam még így az arcát, amikor harcolunk tele van élettel, gúnnyal és beképzeltséggel. Most.. most meg semmilyen. Csak bambult maga elé üveges tekintettel.

Érdekes.

Oda álltam elé.- Mit keres itt egy vesztes?

Végigmért.- Oh a király pincsije.- Megvillantotta szemfogait.

-Mit tervezel?!- Megfogtam a kardom.

-Pihenj katona. Most nincs kedvem harcolni kutyuli.- Ásított egyet.

-Az engem nem érdekel, ellenség vagy!

-Most nem.- Kivette a szájából a nyalókát.- Száműztek.

-Mennyi időre?- Elnevettem magam.

-100 évre. -Felnézett az égre.

Ki kerekedtek a szemeim. 100 évre? Köpni nyelni nem tudtam. Elnevettem magam.- Mit csináltál? Megloptad a királyt, vagy mi?

Sóhajtott egy nagyot.- Aha.

Elkezdtem nevetni.- Máskor kérj tőlem kölcsön.- Biztos voltam benne, hogy hazudik.

Felállt, elnevette magát.- Van kedved inni?

Pislogtam egy párat.- Egyszer élünk.- Elmosolyodtam.- Tudok egy jó helyet, gyere.

-Jó de te állod.

-Te raboltál ki egy királyt, nem? Neked kéne állnod.- Elkezdtem nevetni. Ő is elnevette magát.

Megindultunk a kedvenc kocsmám felé. Egész este beszélgettünk. A maradék szabadnapjaimat együtt töltöttük.

//Celaena//

Csak pislogtam a történetén.

-Látszott rajta, hogy szomorú. De nem mutatta ki. Sose mutatja ki.- Elnevette magát.- Később megtudtam, hogy nem lopás, hanem az apja meggyilkolása miatt száműzték. Akkor már 67 éve száműzve volt.- Rám nézett.- 67 év, annyira kiváncsi vagyok mit csinálhatott.

-Biztos életeket tett tönkre.- Oldalra néztem.

-Lehet. Mindenesetre 110 év után ment haza. Én 112 év után küzdöttem meg vele. Teljesen más volt, a viselkedése, mindene.