Neki volt a legnagyobb szíve.

104

Szaladtunk Lucyval a kapuk felé. Ki akarja megölni Lücyt? Setsuka, Doja és Nicholas sétált előttünk.
Megálltunk.

- Hova szaladtok?- Nicholas felemelte az egyik szemöldökét.

- Lücyt megtámadták, gyertek .- Dojára nézett.- Keresd meg Vladot és mond el neki, hogy elmegyünk. Ti maradjatok itt a palotában.- Laxus magához húzott és felkapott.- Sietnünk kell.

Doja bólintott egyet és elszaladt. Kapaszkodtam Laxusba. Setsukát is felkapta Nicholas. Szaladtak ahogy csak tudtak, követék Lucyt.

Ki támadhatta meg? Miért? Kérdések ezrei futották át az agyamon. Lücy bírd ki egy kicsit. Szerencsére minden fegyverem nálam van. Ha félórával később jön Lucy nem lettünk volna a palotában. Randira akartunk menni Laxussal, mentünk a szobánkba átöltözni. Pont időben jött a hercegnő.

Kezdett kényelmetlen lenni Laxus vállán, zsibbadni kezdett a testem. Már vagy 10 perce futnak. Hirtelen megálltunk.
Lerakott Laxus.
Megdörzsöltem a lábaim.

Előre néztem, kikerekedtek a szemeim.
Samantha Laylával harcolt. Spike is ott volt meg Samantha is. Ők is megtámadták. Hárman vannak ellene.

Lucyra néztünk, könnyes szemeivel nézte Őket.

Ez a Samantha nem volt szimpatikus már az elejétől.
Közelebb mentünk.

- Layla!- Laxus elkiáltotta magát.

Ránk néztek. Lücy szemei kikerekedtek, már mind a hárman sérültek voltak. Layla elkezdett hátrálni.

Samantha elkapta a kezét. - Ha már eddig eljutottál ne futamodj meg.

-Layla Te meg mit csinálsz?- Nicholas közelebb ment. 

-Spike!- Samantha a feketehajú fiúra nézett. Aki csak bólintott egyet és elszaladt. - Itt a vége! Meghaltok mind!- Nevetett.

Layla szemei kikerekedtek.- Mi az hogy mind?- Kirántotta a kezét a nő szorításából.

- Azt hitted hagyom, hogy majd Te uralkodj? - Elkezdet nevetni. Hirtelen rengetegen megjelentek a fákon és a földön. 50-en biztos voltak.

Nyeltem egy nagyot. Nekünk ugrottak, harcoltunk ahogy csak tudtunk.

            //Lücy//

Rengetegen lettek. Samantha felém szaladt. Elmosolyodtam, hátráltam egy kicsit. Jött utánam. Pont ahogy akartam, leválasztom, hogy tudjunk beszélni.

Arcon ütött. Visszaütöttem, kitört az egyik foga. De gyorsan visszanőtt. Arcon rúgtam, elkaptam a kezét és nekivágtam a sziklának. Ráesett pár kődarab, felpattan és elindult felém. Kivett egy tőrt a kabátja alól.

Szaladt felém, ugrott. A tőr pont a szívemnél volt. Átlátszó lettem, átesett rajtam. Megfordultam, ott feküdt a földön, a szemei kikerekedtek.
Mosolyogtam, elindultam felé.

Leguggoltam hozzá. Megfogtam a haját a feje tetején. Kikaptam a tőrt a kezéből és a lábába állítottam. Felkiáltott. A szemei, a szemeiből dőlt a félelem.

Elmosolyodtam.- Szerinted nem vettem észre, hogy a teámba mérget tettél?

Így van, mindent tudtam. Tudtam mindent. Azt is, hogy mire számítsak ma. Tudtam, hogy Spike ellenünk van már az eleje óta. Laylat átverték és Lucyt is.

- De megittad..- Remegett a hangja.

- Rám nem hatnak a mérgek.- Mélyen a szemébe néztem.- Jegyezd meg Elhora.

            //Elhora//

Teljesen lefagytam nem tudtam mit mondani. Tudja a nevem, valószínűleg tud mindent. Könnybe lábadtak a szemeim. Beleverte a fejem a talajba, behorpadt a föld. Elengedte a hajam.

Nem mertem felkelni. Semmi haszna nem volt a több évnyi cselszövéseknek. Összeszorítottam a kezeim. Egy kis homokot szedtem fel. Eltoltam magam a földtől. Eltört az orrom.

Felpattantam. Megigazítottam az orrom, meggyógyult. Nem fogok megfutamodni. Itt az idő harcolni, mindent belefogok adni.
Kihúztam a lábamból a tört.
Szaladtam felé.

Megint átestem rajta, átlátszó tud lenni. Meg se tudom érinteni. Szaladtam felé. Eltűnt. Megtorpantam, kapkodtam a fejem minden felé. Nem láttam.

-Boo.- Megjelent mögöttem. A fülembe súgta.

Éreztem ahogy feláll a szőr a hátamon. Belém rúgott. Nekirepültem egy fának, kidőlt. Felálltam. Csupa vér voltam.
Sétált felém. Eltűnt, beleütöttek a gyomromba, vért hánytam fel. Megjelent előttem, de még mielőtt a vérem rácsöppent volna arrébb állt.

A könnyeimmel küszködtem, hogy lehet ilyen erős? Csak egy kislány. Nem hat rajta a méreg, nem lehet megütni és még látni se lehet. De Laylának miért hagyta? Miért hagyta az egészet.

-M..mióta tudod?

- Az eleje óta.- Oldalra vezette a tekintetét.

Megremegett a testem, végig szórakozott velem.- Miért nem öltél meg előbb?

- Kiváncsi voltam mire vagy képes. - Láttam a szemében a szánalmat.- Utánad néztem. - Letérdelt. Kikerekedtek a szemeim.- Tudom, nem jelent sokat. De sajnálom amit veled tettünk. Ígérem Én sose fogok ilyet csinálni.

Folytak a könnyeim. Összerogytam. Mintha a szívemet széttörték volna, ekkora fájdalmat még sose éreztem. Pedig a szívemnek semmi baja. Oda is tettem a kezem.

A faluban ahol éltem, elvittek minden férfit a háborúba. Nem maradhatott senki otthon. Aki otthon maradt azt megölték. A bátyámat és apámat is elvitték, majd a nőket is. A gyerekeket pedig eladták. Eladtak engem.
Pedig mi is egy vámpír falu voltunk, csak egy kicsi falu. Sok másik faluval megcsinálták ezt.

A népüket semmibe vették mindig is, csak bábok vagyunk nekik. Szabadabbá akartam tenni az országot. Fényt akartam hozni az életükbe.
Becsuktam a szemeim.

- Hogy mersz bocsánatot kérni? - Ráharaptam az alsó ajkaimra.- Nem hozza vissza azt a sok életet, tudtátok, hogy megfognak halni, azért szedtétek össze a pornépet és nem a rendes katonákat küldtétek.

Felállt.- Azon a csatán az összes katonánk meghalt, de az összes ellenséges katona is.- Elkezdett feketetincseivel játszani.- Minden évben azon a napon amikor meghalt az utolsó katonánk, lampionokat gyújtunk, így emlékezünk rájuk.- Letette maga mellé a kezeit.- Tudhatnád az országnak az ünnepnapjait és jelentését.

Kikerekedtek a szemeim. -Azzal a nyarat köszöntjük.

- Azt is, de az inkább a katonáknak szól.

Lenéztem a földre, csöpögtek a könnyeim a földre. - Miért néztél utánam?

-Tudni akartam ki vagy, és miért teszed azt amit.

Becsuktam a szemeim.- Megölsz?

- Nem tehetek mást.- Szomorú volt a hangja.- Ígérem, jó királynő leszek. Méltó leszek a trónra.

Felnéztem rá. Elmosolyodtam. -Kisérteni foglak ha nem.

Elnevette magát, elindult felém. Átszúrta a kezét a mellkasomon. Kifolyt a számon egy kis vér.
Szánalmasnak érzem magam, annyira elvakított a bosszú, hogy nem vettem észre, hogy már új uralkodó van. Egy sokkal jobb uralkodó. Még az apja volt akkor a király amikor ez történt.

Becsuktam a szemeim, kitépte a szívem. Pár másodpercig még hallottam ahogy a többiek harcolnak. De hallottam a szélfújását, valahol a közelben van egy patak. Hallom a csobogását.

Egész életemet a bosszúra szenteltem, annyira nem érdekelt semmi más, hogy még sose volt fiúm vagy rendes barátom. Otthonom se volt, semmim, csak a düh.
Még sose ettem csokit, de még más országban se voltam. 395 éves vagyok, ja nem, 396 tegnap előtt volt a szülinapom.
Elkezdtem fázni, a zaj egyre halkabb lett.

     //Layla//

Samantha meghalt, láttam ahogy Lücy kitépi a szívét. Lücy összenyomta a kezében a belső szervet majd eldobta.
Nézte Samantha testét. Megtört volt a tekintete. Összeszorítottam az ajkaim.

Mit tettem? Engem is támadtak. Csak kiakartak használni.

Spikeot megláttam, Lücyt nézte. A szemei vörösek lettek. Szaladt a húgom felé.
A testem magátol megindult.