Neki volt a legnagyobb szíve.

5

Ott álltunk a király előtt. Setsuka letérdelt.

-Felség.- Felállt és oldalra sétált.

Utána néztem. Gyorsan észhez kaptam és meghajoltam. Elkacagta magát.

-Na, hogy döntöttél?- Keresztbe tette a lábait és megtámasztotta az állát a kezével.

-Köszönöm a lehetőséget, de nem élek vele.- Próbáltam minél tisztelet tudóbban beszélni.

-Értem.- Beletúrt a hajába.- Tegnap nem mondtam végig.- Felállt.- Mint említettem az egyik öcsém vagy húgom mellé tennélek. De azt nem mondtam, hogy arra várnál, hogy a katonaságba betegyelek.

-Ezt hogy érti?

-Mindenki tudja, hogy az évszakok nagyon erősek. Ha mind a négy évszak mellettünk lenne biztos lenne a győzelem. Miután vége a háborúnak elmehetsz a palotából, de ha akarsz maradhatsz is.- Elkezdett felém sétálni.- Csak még nem állunk készen a végleges összecsapásra.- Húzta maga után a nagy palástját.- Addig meg itt lennél a palotában, és csinálnál ezt-azt, hogy adjunk pénzt.- Oda ért elém, magasabb volt nálam másfél fejjel.

Nyeltem egy nagyot. Jól jönne a pénz főleg, hogy Tonny elvitte az összes aranyam és ezüstöm. De lehet évekig elhúzódna a háború. Megérné elfogadnom, de nem akarok a szolgájuk lenni. Nyeltem egy nagyot.

-Ha szeretnéd.- Setsuka oda sétált.- Megtanítalak használni az erőd.

Ki kerekedtek a szemeim, eddig mindent egyedül tanultam.- Hát.- Oldalra néztem. Nincs hova mennem, semmi esélyem a vérfarkasok ellen. Ha itt maradnék nagyobb eséllyel győzném le. Így is úgy is az életemet kockáztatom, így legalább van egy kis esélyem. Ökölbe szorítottam a kezeim.- Rendben.

-Akkor üdv nálunk.- Ki nyújtotta a jobb kezét, nagy keze volt.

Kezet ráztam vele, hidegek voltak az ujjai. Megfordult, a trón felé ment.

-Adj neki egy szobát.

-Igenis.- Setsuka rám nézett.- Gyere.

Utána siettem. Lehet életem legnagyobb hibáját követtem el, de az is lehet, hogy életem legjobb döntése volt. Remélem az utóbbi. Sétáltunk a folyosókon. Ugyan úgy néztek ki, csak a festmények és a szobrok voltak mások. A harmadik emeleten sétáltunk. Ott volt egy erkély kimentünk oda.

-Itt vagy?

-Kit keresel?- Oda sétáltam mellé.

-Valószínűleg engem.- Oda ugrott elénk egy férfi. Fekete bőnadrágban volt, egy sötétzöld pulcsiban volt, és egy fekete sapka ami alól ki lógott pár barna hajtincse. A cipője is fekete volt. Még a vastag pulcsin is látszott, hogy izmos. Kicsivel alacsonyabb volt mint Setsuka, akkora volt mint Én.

-Ő a tél évszak.-Setsuka rám mutatott.

-A tél, mi?- Sötétkék szemeivel végig mért.- Giglio Nicholas vagyok.- Maga elé tette az egyik kezét és meghajolt.- A hatodik herceg.- Ki egyenesedett.

Ki kerekedtek a szemeim, egyáltalán nem úgy néz ki mint egy herceg, olyan mint egy csavargó.- Brina Celaena.- Meghajoltam.

-Szobát kell neki adnunk.

-Akkor menjünk.- Bement.

Követtem Őket.-Ketten adtok szobát?- Felemeltem a szemöldököm.

-Itt minden "fontosabb" dolgot a királyi család csinál.- Ásított egyet a hatodik.

-Ezt, hogy érted? Érti, bocsánat.- Oldalra néztem.- Nem szoktam még hozzá, hogy nem pórnéppel beszélek.- Elkacagtam magam.