Neki volt a legnagyobb szíve.

75

Juvia tényleg elment. Már nem fog csipkelődni senkivel, már nem fogom hallani ahogy kiakad mert ráment egy kis kosz. Ebédeltünk a lányokkal. Nem ült velem szemben senki. Csak az üres helye tátongott.

Gray se fog már okoskodni és lenézni senkit se. Neki nem csak a helye fog üres lenni, a szívünkben is egy üres hely lesz neki, ami mindig fájni fog.

Mentem Lücyhez, megnézem mit csinál. Biztos a virágoknál van.

Laxus sétált elém. Megtorpantam. Egy fekete pólóban és egy fekete nadrágban volt, a cipője is más volt.

- Van egy jó hírem.- Összefonta maga előtt a kezeit.- Legalábbis neked.

Felcsillantak a szemeim.- Mi az?- Végre valami jó, mostanában szinte csak rossz dolgok történtek.

- Elviszlek.- Felhúzta a szája egyik oldalát.- Elviszlek az emberekhez.

Ki kerekedtek a szemeim. Eltátottam a szám. - Mi?- Biztos akartam lenni abban, hogy nem értettem félre.

- Megyünk az emberekhez.

Egyet hátra léptem. Fülig érő mosoly jelent meg az arcomon.- Ezzel ne viccelődj.- Rámutattam. - Ne játssz az érzéseimmel!

Elkacagta magát.- Komolyan mondom.

Elkezdtem ugrálni örömömben.- Mikor?- Mélyen a szemébe néztem.

- Menj öltözz át és mehetünk.

- Jó!- Azzal elszaladtam a szobámba.

Végig szaladtam a szobámig. Végre! Végre elmegyek oda. Gyorsan leraktam a fegyvereim. Ennyi volt. Megyek megkeresem Laxust. Kicsaptam az ajtóm, izgatottabb voltam mint egy kisgyerek.

Laxus ott állt az ajtóm előtt. Felemelte az egyik szemöldökét.- Ebbe akarsz jönni?

Végignéztem magamon. A szokásos ruhám volt rajtam.- Mi a baj vele?

- Azt hiszik majd, hogy valami cosplayes vagy.

- Cosplayes?- Pislogtam egy párat.

- Akik beöltöznek kitalált karaktereknek. Nincs valami hétköznapi ruhád?

- Nem tudom mi számít ott hétköznapinak. - Megvakartam a tarkóm.

Laxus sóhajtott egy nagyot.- Majd ott veszünk neked valamit.- Kinyitotta a kaput.- Na, menj.

Ott álltam a kapu előtt. Farkasszemet néztem vele, már ha lett volna szeme. Átnyújtottam a kezem. Mindjárt ott leszek. A vágyam teljesülhet. Lépni akartam, de nem tudtam. Miért nehéz ennyire? Hisz annyira vártam. De most megrekedtem.

Miért most megyünk? Örülök neki, de miért most? Nyeltem egy nagyot. Megakartam indulni, de Laxus meglökött. Átestem a kapun. Becsuktam a szemeim. Dudálást hallottam. Ismeretlen beszédet. Kinyitottam a szemeim. Egy kis utcában voltam. Egy sikátor lehet.

Laxus átjött. Ránéztem.

Egy üvegcsét nyújtott nekem. - Idd meg, így megfogod érteni amit mondanak.

Elvettem. Kicsi üveg volt, egy kortynyi. Kibontottam.

- Idd meg, utána kimegyünk a sikátorból és aki elsőnek beszélni fog hozzád azt a nyelvet fogod érteni.

- O.. oké.- Megittam. Kesernyés íze volt. Visszaadtam Laxusnak.

Elindult, mentem utána. Most addig nem fog hozzám beszélni. De mégis hogy oldjam meg, hogy beszéljenek hozzám?

Kiértünk a sikátorból. Azt hittem összeesek. Magas épületek voltak, szinte csak ablakból. A lélegzetem elakadt. Rengeteg ember ment az utcán, itt mindenki ember. A ruházatuk teljesen más volt.