Neki volt a legnagyobb szíve.

63

Visszavittük Rynt és Noamot a királynak. Alig akarta elhinni, hogy Noam elárulta. Halálbüntetést szabott ki mindkettőnek.

Átmentünk a kapun. A palotában voltunk, elváltak útjaink Layláékkal. Mentem aludni hisz este értünk vissza. Layla azt mondta majd Ő elmondja Alucárdnak a történteket.

Reggel mentem reggelizni. Ott voltak a lányok, már messziről integettek. Leültem hozzájuk.

- Na milyen volt?- Doja izgatottan felém fordult.- Olyan szépek a sellők.

Elkacagtam magam.- Nem volt jó. Harcolni kellet, ebben mi lenne jó?

Juvia tarkón ütötte Doját.- Hogy kérdezhetsz ilyet.

Doja oldalra nézett.- De attól eltekintve milyen volt?

- Szép.- Lágyan elmosolyodtam.- Szép volt.

- És megsérültél?- Setsuka rám nézett.

- Kicsit.- Kínosan oldalra néztem. - És itthon történt valami?- Egy pillanatra ledermedtem, "itthon".

- Azon kívűl semmi, hogy megyünk a nyulakhoz egy bálra.- Juvia megigazította a haját, szomorúnak tűnt.

- De akkor miért vagy szomorú?- Doja kérdően ránézett.- Hisz imádod a bálokat, imádod magad mutogatni.- Elkacagta magát.

- Ez..- Háborodott fel.- Ez igaz.- Durcásan felnézett.

Elkacagtuk magunkat.- Akkor mi a baj?- Kérdően néztem rá.

- Azon a napon nyitnak meg egy árvaházat.- Beleharapott a paradicsomába.- Grayel már hónapok óta építettük, de nem lehettünk ott.

- Oh.- Oldalra néztem.

- Ott lehettek a megnyitáson csak a nyitó bulin nem.- Setsuka belekortyolt a vizébe.

- Mikor lesz ez a bál?

- Holnap.- Doja letette a villáját.- Na mentem sziasztok.

- Megyek Én is.- Setsuka felállt.

- Sziasztok.- Elmosolyodtam.

Juva integetett.

- Látni akartam....

- Mit?

- A gyerekek mosolyát.- Megtörten nézte a tányérját. - És Gray mosolyát.

Egy pillanatra megszakadt a szívem.- De vasárnap meglátogathatjátok Őket.- Elmosolyodtam.- Addigra beköltöznek úgyis.

Juvia elmosolyodott.- Igazad van.- Rám nézett. - Mégse vagy annyira idegesítő.- Elkacagta magát.

Oldalra néztem.- Te meg mégse vagy annyira undok.

- Tudom.- Felállt.- Jobb lenne ha készülődnél a holnapi bálra, még Laxus se jött vissza. Szia.- Elsétált.

A tányéromra néztem. Csak most jöttem vissza. Mindegy, a mai napot pihenéssel fogom tölteni.

Sétáltam az üvegházba, már hűvös volt. Lassan itt a tél. Ott volt Lücy, a virágokat kötözte egy bothoz. Oda mentem mellé.

- Szia Lücy.

- Szia!- Elmosolyodott. - Hogy vagy?- Kötötte tovább a növényt.

- Jól... jól.- Leguggoltam mellé, megfogtam a madzagot.- Segítsek?

- Nem.- Megrázta a fejét.- Inkább készülődj a holnapi bálra.

- Neked nem kéne?- Elkacagtam magam.