Neki volt a legnagyobb szíve.

110

Laxus besétált a szobámba. Felvolt öltözve, útra készen. De vajon hova? Még csak reggel 8.

- Hova megyünk? - Kérdően néztem rá miközben leraktam a mérgekről szóló könyvet amit olvastam.

- Te sehova.- Leült mellém a kanapéra.- Elkell mennem. Nem tudom mikor jövök vissza.

- Azért valamit mondj, 2-3 nap?- Felemeltem az egyik szemöldököm.

- Akár.- Nyelt egy nagyot.- Vagy 2-3 hét.- Oldalra vezette a tekintetét.

-Mi van?- Megugrottam egy kicsit. - Hova mész?

Felállt.- Majd jövök.- Elindult az ajtó felé.

Utána siettem, elkaptam a karját. Kavarogtak bennem az érzések, mérges voltam, szomorú és zavarodott. Visszarántottam, kikerekedtek a szemei.

- Először is, hirtelen elakarsz menni több hétre és így köszönsz el? Hova mész? Miért nem mehetek?- Hadartam végig.

Megfogta a kezem amivel szorítottam fekete kabátját. Leszedte magáról a kézfejem.- Sietni akartam, hogy ne tudj megfogni.- Kapkodta a tekintetét köztem és az ablak közt.- Meg kell keresnem valakit, Lucy jön velem.

- És Én miért nem mehetek? Miért neked kell ennyi időre menni ha Te vagy a tábornok?- Összefontam magam előtt a kezeim.- Nem is értem.

Megfogta a vállaim.- Celaena.. ez veszélyes több szempontból is. Elsőnek el se akartam mondani az igazat mert tudtam, hogy így fogsz reagálni rá.

Egyet hátraléptem, kiszakítottam magam a kezei közül. - Else akartad mondani? Veszélyes? - Elkacagtam magam.- Mindennap történik valami "veszélyes" - Szamárfüleket mutattam az ujjaimmal.- Csak mond, hogy nem akarod hogy veled menjek.

Komoly lett a tekintete.- Nem akarom, hogy velem gyere. Tényleg nem.

Szétnyíltak az ajkaim. Teljesen lesokkoltam. Értem, hogy aggódik értem. De könyörgöm, annyi szarságon mentem már át. Voltam egy vulkánban, egy VULKÁNBAN.

Vettem egy nagy levegőt. - Akkor mond el kit keresel.

- Nem mondhatom el. - Megfordult, az ajtómat nézte.

- Valami ribancod? - Komoly lett a hangom.

Visszanézett rám zavarodott arccal.- Inkább megyek. - Megfogta a kilincset, kinyitotta az ajtót.

- Tudod azt hittem elért a kapcsolatunk odáig, hogy megértsd azt, hogy nekem bármit elmondhatsz és megbízhatsz bennem. Mindennap veszélynek teszem ki az életem a fronton az mégse zavar.- Megfordultam Én is, az ágyam kémleltem.- Remélem az egész úton szükséged lesz rám. - Elindultam a fürdőm felé.- Remélem vagy két hónapig nem látlak. - Még kimondani is rossz volt.

Becsukódott az ajtóm. Lehet túlreagáltam? Csak tudni akarom az igazat ez miért baj? Visszanéztem az ajtómra, majdnem könnybe lábadtak a szemeim, de ott állt. Oda jött és megfogta a kezem oda húzott a kanapéhoz, leült. Leültem Én is.

- A testvéremet megyünk megkeresni.

- Alucardot?

- Őt is, de most Azazelt.

-Aza..kit?

- Azazel a harmadik herceg.

Kikerekedtek a szemeim.- Ő nem meghalt?

Megrázta a fejét. - Sokáig Én is azt hittem, de nem. Lucy tudja csak, hogy hol van. Mondta, hogy ez veszélyes lesz, jobb lenne ha nem jönnél.- Megfogta az arcom.- Tudom, hogy sok mindenen átmentél már, nem is a harcoktól féltelek. Attól is... de lehet hetekig oda leszünk, lehet addig nem tudsz fürdeni vagy napokig enni. - Mélyen a szemeimbe nézett.- Értsd meg, hogy neked jobb lesz így.