Neki volt a legnagyobb szíve.

120

A fák felett suhantunk. Én ültem elől, mögöttem Laxus majd Azazel.

- Hogy hívnak?- Erősen kapaszkodtam szarvaiba. Kicsit kényelmetlen, kemény a pikkelyén ülni.

-Perdita, titeket?

- Én Celaena vagyok.- Elmosolyodtam.

- Azazel.- Neki lehet a legkényelmetlenebb.

- Laxus.- Rajta volt a kapucnija, azt fogta, ne fújja le a szél. Másik kezével a derekam fogta.

- Te még fiatal vagy, ugye?

- I..igen.- Kicsit rekedtes lett a hangja. - Még csak 32 vagyok.

- A szüleid biztos nem fognak keresni?- Azazel erősebben belekapaszkodott a pikkelyébe.

- Nem.- Csapott egyet a szárnyával, majd csak hagyta, hogy vigye a szél.- Gyorsan visszaérek.

- Akkor jó.- Megsimogattam a feje tetejét.- Köszönjük, hogy segítesz. Nem is tudom, hogy hálálhatnánk meg.

Eltelt pár másodperc.- Úgyis unatkoztam, meg szeretem a szurdokot.

A táj változott, erdők felett szálltunk át, sivatagok, óceánok. Pár sárkány elszállt mellettünk, de ránk se hederítettek. Már ment le a nap. Elkezdett leereszkedni.

- Itt megállunk aludni.- Leértek a lábai a földre.- Kicsit elfáradtam.

Lemásztunk róla.- Nagyon sokáig bírtad.- Elmosolyodtam.

-Ugyan.- Megnyújtóztatta szárnyait, lefeküdt.- Mit csináltok miután megtaláltátok azokat akiket kerestek?

Leültem mellé.- Visszavisszük Őket, azt hiszem.- Kínosan elkacagtam magam. - Már ha visszajönnek.

Elkacagta magát.- Lehet a semmi miatt jöttetek ilyen messzire.

Elmosolyodtam.- Lehet.

Elfeküdtem, gyorsan elnyomott az álom. Ha nem is jönnek vissza, jó lesz látni Őket. Meg igaz, hogy fárasztó, de jó kaland volt. Azazelt is megismerhettem. Még biztos rengeteg titka lehet a királyicsaládnak.

Reggel arra keltem, hogy Laxus kelteget. Szinte kicsapódtak a szemeim.

- Megtámadtak.- Elengedte a vállam.- Valami orkok.- Felállt.

Azazel harcolt egy magas zöld szörnnyel. Nagy szekercéi voltak. Perdita is harcolt kettővel. A farkával csapta el őket. Laxus is nekirontott egynek. Oda szaladtam a sárkányhoz, segíteni neki.
Jégtőröket csináltam, megdobáltam vele az egyik orkot.

Lendítette felém a baltáját, felugrottam. Átugrottam felette, elkaptam a lófarkát és magammal húztam. Eldőlt. Jégcsapokat vezettem át a hasán. Megremegtek a szemei majd üveges lett a tekintete.

- Hé.- Perdita ordított.

Oda néztem. Egy szájkosarat tettek rá, hálóban volt. Elkezdték elhurcolni. Elkezdtem felé szaladni. De egy ork belém ütött, nekirepültem egy fának. Vért köptem ki. A földön ültem, köhögtem. Nagyon erős. Feltápászkodtam, támaszkodtam az egyik kezemmel a fának. Az orkok elvitték Perditát, hívták azokat akik itt maradtak. Elszaladtak.

Laxus és Azazel oda jött mellém.

- Utálom ha felkeltenek.-  Azazel kihúzott a vállából egy tört.

- Gyorsan.- Előre léptem egyet.

-Induljunk.- Laxus elindult az ellentétes irányba mint amerre Perditát vitték.

- Arra vitték.- Az erdő sűrűjébe mutattam.

- Nekünk arra kell menni.- Laxus magamögé mutatott. - Nincs időnk erre, meg egy sárkány, megtudja magát védeni.