Neki volt a legnagyobb szíve.

36

Megláttam Lücyt. Oda siettem, már az összes cuccát kipakolta.

-Bocsi, hogy ennyit késtem, Laxus hibája.- Kőrbe néztem.- Hol van?

-Azt hittem valami bajod esett, hogy késtél.- Mellettünk lévő tölgyfára nézett.- Ott.

Oda sétáltam a fa alá. Laxus ott aludt az egyik ágon. Felmásztam nagy nehezen, elértem egy kis nyújtózkodás után. Lelöktem a fáról. Leesett. Leugrottam elé.

-Ezt azért kaptad mert átvertél!- Elkacagtam magam.

Felült, kikerekedett szemekkel nézett maga elé. Rám kapta a tekintetét. Kicsit hátrébb mentem.  Nem ilyen reakcióra számítottam, nem is gondoltam volna, hogy letudom lökni.  De sikerült, ez is azt mutatja, hogy fejlődtem.

Felállt.- Jó sokáig tartott mire ide értél.- Elkacagta magát. Komoly lett a tekintete.- Ha még egyszer lelöksz valahonnan megöllek.- Elkezdte leporolni magát.

Nyeltem egy nagyot.- Máskor ne verj át!

Lücy oda sétált közénk.- Inkább menjetek dolgozni!- Összefonta maga előtt a kezeit.- Már 9 óra.

Laxus sóhajtott egyet.- Menjünk.- Megindult a bódék felé.

-Bocsi Lücy, hogy ennyit késtem, de Laxus direkt későn szólt.

-Nem baj.- Elmosolyodott.- Egyedül is kitudok pakolni, csak ketten mókásabb lett volna.- Megindult a standja felé.- Elfogod hagyni.- Laxusra mutatott aki már 5 bódéval arrébb volt.

-Még egyszer bocsi.- Laxus után szaladtam.

Csak sétáltunk az utcákon. Megnéztük az árukat, egy ékszeres standnál voltunk. Olyan drága kövek is voltak amiket még sose láttam. Csillogtak a szemeim, régen mit meg nem adtam volna egy ilyen zsákmányért.

Korgott egy nagyot a hasam. Már nagyon éhes voltam, már dél volt és még semmit se ettem, és megállás nélkül sétálunk. Nem egyszer korgott a hasam.

-Hé...- Beszélni is alig volt erőm.- Éhes vagyok..

-Hallom.- Rám nézett.- Nincs időnk megállni.

Összeráncoltam a szemöldökeim.- Az előbb 10 percig álltunk egy bódénál mert neked a köpenyeket kell nézegetni! Rengeteg köpenyed van, de mindig ez van rajtad! -Emeltem fel a hangom mostmár.

-Egy köpeny mindig kell.

Lehiggadtam.- Nekem meg ennem kell.

Megállt.- Vámpírrá változtassalak, hogy ne kelljen? - Megvillantotta szemfogait.

-Ne is jusson ilyen az eszedbe.- Összefontam magam előtt a kezeim. Korgott egyet a hasam.

Sóhajtott egy nagyot.- Jó együnk valamit.

Elkezdtünk keresni egy helyet ahol ehetünk. Oda mentünk egy kajás standhoz. Samosát ettem, és egy bögre áfonyás teát ittam hozzá. Egy padon ültünk. Akik elmentek előttünk nem mertek ránk vagyis inkább Laxusra nézni. Akik meg ránk néztek elkapták a fejük és elsietek.

Mondták, hogy láttak ellenséges katonákat, de még egy se bukkant fel. Remélem nem is fognak. Nincs kedvem harcolni velük.

Már sötétedett. Gyorsan eltelt a nap. Megkóstoltam pár cukorkát. Volt ami édes volt, de volt savanyú is. Már begyújtották a lámpákat. De még mindig rengeteg szörny járkált az utakon. Az esti fények gyönyörűek voltak.

Egy pohár teát ittam. Visszaraktam az agyagpoharat az asztalra. Laxus után siettem. Nem nagyon várt meg. Néha Lücy felé is mentünk. Jól vették a növényeket.