Neki volt a legnagyobb szíve.

58

Csak bolyongtam a virágok közt. A fekete liliomok újra színesek lettek. Sétáltam már egy ideje. Fáradt voltam már.

Napok óta nem aludtam. Vagy lehet csak egy napja, ki tudja. Nem tudom mióta vagyok itt. Becsuktam a szemeim. Összerogytam. Hogy juthatnék ki innen?

Feküdtem és néztem az eget. A felhők csak mentek az égen, gyorsak voltak. Pedig semmi szél nem volt, még egy lágy szellő se.

Becsuktam a szemeim. Sóhajtottam egy nagyot.
Elaludtam.

Elkezdtem fázni, zsibbadt az összes testrészem. Hirtelen kinyitottam a szemeim. Egy szobában voltam, felültem. Kapkodtam levegő után. Folytak a könnyeim. Kapkodtam a fejem.

Ott voltam ahol elaludtam, azok a fura indák rám voltak kötve. Oldalra néztem.

Laxus felült mellettem. Csak bambult maga elé.

Könnybe lábadtak a szemeim. Magam se tudtam miért sírok. Boldog voltam, hogy sikerült. De szomorú voltam Laxus múltja miatt. Egyre jobban folyt le az arcomról a sósfolyadék.

Laxus rám nézett. Elmosolyodott.

Ökölbe szorítottam a kezeim. Nem bírtam magammal és rávetettem magam. Átöleltem. Zokogtam a vállán. Nem bírtam abbahagyni.

- Annyira sajnálom!- Nyögtem ki. - Sajnálom!

Nem bírtam mást mondani. Nem is tudtam mit sajnálok.

- Mi...

-Celaena, Laxus!- Doja szaladt oda.

Leszedte rólunk az indákat és kihúzta a tűt a karomból. Addig Vlad elfújta a gyertyákat. Még mindig csak sírtam. Nem múlt el a fájdalom. Fizikailag semmim se fájt. A szívem fájt, majd belesajdult.

-Mi a baj?- Doja egy zsebkendőt nyújtott nekem.

- Én csak.- Elvettem.- Magam se tudom.- Elkacagtam magam. Kifújtam az orrom.

- Bolond.- Laxus felállt. Nyújtózkodott egyet.- Mennyi idő telt el?

- 1 év.- Vlad oda sétált elénk.

- 1 év.- Néztem magam elé. Ki kerekedtek a szemeim.- 1 év!

Megpróbáltam felállni, de meginogtam. Doja kapott el.

- Dehogy.- Doja megrázta a fejét.- Csak 8 nap.

Kiegyenesedtem. De még mindig alig tudtam a lábamon állni. 8 napig meg se mozdultam, az lenne a fura, ha rendesen tudnék mozogni.

- A halált ijesztgeted.- Laxus mérgesen Vlad felé fordult.

- Nem hagyhattam ki.- Elnevette magát.- Szólok a többieknek.- Eltűnt.

Megszagoltam magam. Büdös voltam és piszkos.
Dojára néztem.- Köszönöm, hogy vigyáztatok rám. - Törölgettem a szemeim.

- Ugyan ne köszönd. - Laxusra nézett.- Emlékszel mindenre?

-Ja.- Beletúrt fekete tincseibe.- Mindenre.

- Megyek megfürdök. - Elindultam az ajtó felé. Nehezemre esett sétálni.

Laxus oda jött mellém.- Elkísérlek, összeesel még a végén.

- Nem kell.- Elmosolyodtam.- Várd meg a többieket.

- Elkísérlek.- Doja átkarolt.

Kimentünk Dojával, elindultunk a szobám felé. Olyan boldog voltam. Végre sikerült.

                    //Lücy//

Épp egy könyvet olvastam a növényekről amikor Vlad jelent meg előttem.