Neki volt a legnagyobb szíve.

111

Kiértünk a városból. A kövesutat felváltotta a földút, a házakat a fák majd a pusztaság. Az út mellet sétáltunk. Néha egy-egy lovaskocsi vagy szekér amit marhák vagy valamilyen lények húztak elmentek mellettünk.
Ezen a részen még sose sétáltam.

Letértünk egy ösvényre. Jobb oldalunkon fák sorakoztak míg a baloldalon csak a mező volt. Előre meg a véget nem érő vékonyka út.

A hó kezdett olvadni. Inkább volt saras latyak mint hó.

Félóra eltelhetett, mire letértünk az ösvényről, majd szembe mentünk egy házzal. Apró kis vityilló az erdő közepén.

Lucy bement az ajtón. Követtük. Egy faágy volt a szobában, vékonyka pokróc volt rajta és egy apró fehér párna. Egy faszék volt a másik sarokban középen egy pirosas szőnyeg és még egy kétajtós szekrény is volt mögöttem.
Lucy leült a székbe.

Leültünk Laxussal az ágyra. Kemény ágy, a faléceken alszik az aki itt lakik. Volt amikor ilyen ágyon aludtam. Most meg? Most meg egy selyemágyneműben alszok egy pihe-puha matracon.

- Kire várunk?- Kérdően néztem Lucyra. Elkel terelnem a gondolataimat. Még a végén bűntudatom lesz, hogy most jó életem van.

- Egy barátomra aki megmondja hova kell menni a következő üzenetért.- Keresztbe rakta lábait.- Nem tudom mikor jön.- Becsukta szemeit.

Laxus felsóhajtott egy nagyot. Elfeküdt az ágyon a lábai mögöttem voltak. Feje alá tette a kezeit. A lába majdnem lelógott az ágyról.

Nyújtózkodtam egyet. Én is elakarok feküdni. Néztem Laxusra kiskutya szemekkel. De Ő csak becsukta szemeit.
Oldalra vezettem a tekintetem. Ki lakik itt? Hogy tud itt élni? Még csak egy asztal sincs.
Jobban körbenéztem. Az ablakok koszosak voltak, a sarkokban pókháló volt és a föld se volt a legtisztább. Biztos lakik itt valaki?

Már vagy egy óra eltelt. Laxus mellet feküdtem. Aludt mellettem. Kinyílt az ajtó, gyorsan felültem. Egy gyíkember lépett be az ajtón. Oda lépett középre. Laxus is felült.

Lucy felállt. - Merre kell tovább menni?

- A vérfarkasoknál a fővárosban egy kocsmában tudod meg a választ. Csak annyit mondj a pultosnak, hogy egy tikitaki lesz.

Lucy közelebb lépett.- Mi a kocsma neve?

- Mind idd meg. - A gyík oda ment a szekrényhez, kinyitotta.- Most menjetek a házamból.

Kisiettünk a házából.

Lucy felénk nézett.- Hogy menjünk oda?- Megfogta a fejét. - Nem tudjuk annyira elrejteni az erőnket. Észre fognak venni.

Laxus megfogta orrnyergét.- Nekem van egy ötletem.

Felé néztünk kérdően. Láttam a tekintetén, hogy  sajátmagának se tetszik az ötlet.

- Mi az?- Lucy összefonta maga előtt a kezeit.

- Menjünk.-Kinyitott egy fehér kaput.

Bementünk. Utánunk jött. Felvette kapucniját. Lucyval egyszerre lepődtünk meg. Nem hogy a vérfarkasok fővárosában voltunk, hanem a hadseregüknél. Ahol képzik a katonákat.

Laxus megfogta a kezem. - Keresd meg Travist. Mond neki, hogy a szokásos helyen várom.

-Mi?- Egyet hátra léptem. - A katonák tudják ki vagyok.- Magamra mutattam.- Harcoltam velük!

- Szerinted nem vagyok ki?- Elengedte a kezem.- Ne tedd rosszabbá.- Megfogta Lucy kezét. Kinyitott egy fehér kaput és bementek.

Nyeltem egy nagyot. Jobbra-balra néztem. Itt hagyott. Kihúztam magam és elindultam. A folyosók ugyanolyanok voltak. Fehér és piros színek voltak fölényben. Pár virág. Ahogy kinéztem az ablakon, minden sivár volt. A nap is tűzött, pedig csak most lett vége a télnek pár napja, otthon csak most olvad el a hó.