Neki volt a legnagyobb szíve.

37

Hajnali háromkor estem be az ágyba, alig tudtam a szemeim nyitva tartani. Hálás voltam Laxusnak, hogy elengedett. Néha megmutatja az emberi oldalát is. Sehol se láttam miután elváltunk, pont elkerülhettük egymást. Vagy csak kibujt a munka alól. Az oldalamra fordultam, ásítottam egy nagyot. Remélem holnap még eltudok menni és szétnézni.

Délben keltem. Összeszedtem magam és elindultam enni. Már senki se ebédelt. Nagy nehezen adtak nekem egy kis maradékot. Miután megettem elmentem sétálni, hátha összefutok valakivel.

Már nyoma se lehet a fesztiválnak. Az üvegház felé mentem.

Laxus megjelent előttem pár lépésre. Felém nézett.- Már mindenhol kerestelek.- Mérgesnek tűnt. - Nálad vannak a fegyvereid?

-N..nincs.- Pislogtam egy párat.-Miért?

-Akkor igyekezzünk.- Elment mellettem.

Hova mész?- Utána fordultam.- Mi történt?

Megtorpant.- A szobádba, hogy összeszed a fegyvereid. Dolguk van, meg kell ölnünk valakit.

Ki kerekedtek a szemeim.- Megölni?...- Megfogtam a mellkasom. Jobb lenne ha nélkülem menne. Csak útban lennék. Ledermedve meredtem magam elé.

-Igyekezz már!- Megindult a lépcsők felé.

Utána mentem. Összeszedtem a fegyvereim és át is öltöztem. - Mehetünk.

-Végre.- Felállt a kanapémból. Kinyitott egy fehér kaput.

-Innen is tudsz kaput nyitni?

-Amint látod.- Az átjáróra nézett.- Menj.

Átmentem. Egy erdőbe érkeztünk. Ő is átjött.

-Nem vagyunk messze. Siessünk, nincs időm erre.

Kapkodtam a lábaim. Már le ment a nap. Messze lehettünk a Vámpíroktól, ott még most kezdhet csak majd lemenni.

Elindultunk megölni valakit. Lehet mit sem sejt, éli az életét. Mi meg csak megyünk és végzünk vele. Még mindig alig fogtam fel. Csak bambultam magam elé.

Sose mondja el konkrétan, hogy mit fogunk csinálni. Pont most mondta el. Felnéztem az égre, a csillagokat kerestem, de eltakarták a fák lombjai.

Egy nagy épülethez értünk. Laxus magához szorított. Rákaptam a tekintetem, semmit se mondott. Felugrott az erkélyre velem. Elengedett.

-Máskor megbeszélhetnénk ha ilyet csinálsz.- Összeráncoltam a homlokom.

-Egyértelmű volt szerintem.- Felvette a kapucniját.- Halkan.

Tárva nyitva volt az ajtó. Mintha várnának. Laxus se lopakodott nagyon. Sétáltunk a folyosón.

-Kit kell megölnünk?

-Valami vezért.

-Mi?-  Pislogtam egy párat.

-Majd elmondom. Miért nem az úton kérdezted?

-Miért nem mondtad el?- Felemeltem egy kicsit a hangom.

Megforgatta a szemeit. Megállt.- Hallom.

Én semmit se hallottam. Néha irigy vagyok az erejére. -Merre?- Harci pózba álltam. Most nem maradok alul. Nem hagyom, hogy megsebesüljön miattam Laxus. Összeszorítottam a fogaim.

-Itt vagyok!- Felgyulladtak a falon lévő gyertyák. A folyosó végén állt a férfi, ahol az utolsó gyertya is meggyulladt. Ki kerekedtek a szemeim, lebegett.- Besétáltatok a csapdámba.- Elkezdett nevetni, a hangja zengte be az egész épületet.- Laxus.- Komoly lett.- Tőled többet vártam.- Megigazította hosszú fonott fekete haját.