Neki volt a legnagyobb szíve.

90

Ott voltunk a táborban. Layla is ott volt, Spikeal az oldalán. Mostanában nem nagyon láttam Őket. Nagy mosollyal az arcomon integettem nekik messziről. Visszaintegettek.

Oda értünk eléjük.

- Lücy küldött?- Laxus összefonta maga előtt a kezeit.

- Igen.- Layla oldalra vezette tekintetét.

Olyan fura, hogy Lücy küldte Őket.

- Hogy vagytok?- Közelebb léptem.

Spike elmosolyodott.- Jól, Te?

- Megvagyok.

- Menjünk a fősátorba.- Laxus megindult.

Követtük. Ott voltak a hadnagyok már. Elmondták a tervet, vissza verjük az ellenséges katonákat akiket errefelé láttak.

Készülődtünk, pakoltuk össze a fegyvereinket.

- Celaena.- Layla oda állt elém.- Vigyázz magadra, sok ellenség lesz.- Nyújtotta nekem a kardom amiért nyúlni akartam.

Elmosolyodtam.- Ugyan, már több ellenséggel is találkoztam.- Elkacagtam magam.- De vigyázni fogok, ha Te is.

Elmosolyodott Ő is.- Persze.- Elsétált.

Térdig érő szürke egybe ruhában volt. Magassarkúban, nem értem, hogy tud így harcolni.
Jól estek a szavai, még sose mutatta felém az aggodalmát. Végre kezd elfogadni.

Sétáltunk a fák között.
Hirtelen elénk ugrott pár vérfarkas és gyíkember. Szedtek össze más fajokat. Nálunk is vannak más fajokból katonák, de kevés.

Harcpózba álltunk. Az egyik gyíkember felém ugrott kardjával. Hírtelen elrepült. Layla elém ugrott. A kezében fogta a gyík szívét. Ledobta a földre.

Kikerekedtek a szemeim. Megmentett. Lehet nem is tudtam volna reagálni. Layla elugrott.

Harcoltunk a katonákkal. Felém jött 5 katona. Másabb volt a ruhájuk mint a többinek. Hasonlított, de más volt. Lehet más rangjuk van. Hátráltam.

Már messzebb voltam a többiektől. Csak védekezni tudtam. Jégfalat húztam fel magam mellé. Átdöfték a kardjukat. Széttört.

Kapkodtam levegő után.

A földből jégtőröket növesztettem. Átszúrta az egyik katonát. A maradék négy hátrébb ugrott. Meghalt az az egy.

Egyszerre ugrottak felém, hátraléptem. A kardommal és jéggel védtem ki a csapásaikat. A kardjaink hangja csengték be az erdőt. Már nem láttam a társaimat.

Az egyik katona vérfarkassá változott. Beleharapott az oldalamba. Nem tudtam kivédeni. Felemelt a magasba.

Felkiáltottam, a szemeim könnybe lábadtak. Elkezdte rázni a fejét. Éreztem, ahogy a bőröm és a húsom szétszakad. A kardomat átdöftem a fején. Összerogyott.

Kimásztam a szájából. A maradék három katona felettem állt.

- Szívós vagy.- Belém rúgott az egyik.

Folyt az oldalamból a vér. Homályosan láttam. Ökölbe szorítottam a kezeim. Rengetek hegyes jégtüskét növesztettem. Átszúrt kettőt.

Megfogtam a tüskéket és feltápászkodtam. A kardom még mindiga farkas fejében volt. Nem tudom kihúzni.

Oda néztem a maradék egyre. Megremegtek a szemei. Megszorította a kardját.

Szaladt felém. Léptem párat hátra. Nem vettem észre, mögöttem nem volt már talaj. Elkezdtem legurulni, rengeteg karcolás lett rajtam a bokrok miatt. Leértem a földre, nem mentem tovább.