Neki volt a legnagyobb szíve.

99

Miután összeszedtem magam, minden értelemben. Elindultam reggelizni. Zabkását ettem pár áfonyával. Miután leraktam az agyagtányért a mosatlanokhoz, elindultam Lücyt keresni.
Mindegy mit csinál ma, vele tartok.

Már órák óta róttam a folyosókat, de sehol se volt. Doja jött velem szembe. Rózsaszín hajából lett vágva, hajszálai vége pont súrolták kecses vállait.

- Szia! - Elmosolyodott.- Merre voltál mostanában?

- Hát a fronton.- Oldalra néztem, ki az ablakon.- Nem láttad Lücyt?

- Elkellet mennie a palotából, holnap vagy az után jön vissza.-Kinézett az ablakon mit is nézek, de csak a fák lombjait láttuk ahogy fújja a szél.- Nem tudom hova ment.

- Ja .- Lágyan elmosolyodtam. Ma se fogok vele találkozni. Sóhajtottam egy nagyot.

- Van kedved eljönni velem a városba?- Még mindig mosolygott.

Pislogtam párat. - Van.- Már rég voltam vele bárhol is. - Hova megyünk?

- Van egy ötletem.- Összecsapta a tenyereit.- Hívjuk el Setsukát is.

- Jó.

Elindultunk megkeresni. Idejét se tudom mikor mentünk el utoljára hárman valahova. Régen Juvia is jött velünk. Négyen beültünk valahova inni vagy enni, vagy csak elkísértük a másikat a boltba.

Megtaláltuk Setsukát. Felcsillantak a szemei ahogy elmondtuk a tervünk. Nicholas ott volt mellette, valamerre menni akartak.

Nicholas felé fordult.- Ha visszajöttem megcsinálom.- Összerakta a tenyereit.

Nicholas sóhajtott egy nagyot.- Menj, megcsinálom.- Oldalra nézett.

Setsukia tapsolt egy pár aprót és megölelte Nicholast.- Köszönöm.- A másik pillanatban már fogta a kezeinket és húzott a kapu felé.

Már majdnem az ajtó előtt voltunk, a lépcső tetején álltunk, szemben volt velünk a hatalmas fenyőfa ajtó. Ritkán használjuk ezt az ajtót, Pedig mindig nyitva van. Mindig a kisebb ajtókat használjuk amik elvannak szórva,

Setsuka megtorpant.- De így akartok jönni?- Nézett minket.- Mert Én nem.- Végig mutatott magán. Egy szürke egybe ruhában volt, nála voltak a fegyverei. Az övé is rajta volt, azokban is fegyverek voltak.

- Most hogy mondod.- Doja is végignézett magán. Nála is nála voltak a fegyverei, ahogy nálam is. Mindannyian a szokásos, harca vagy küldetésre kész ruhánkban voltunk.

- Öltözzünk át?- Néztem rájuk kérdően.- Mi van ha megtámadnak? Szerintem ezek is jól.

- Megoldjuk.- Setsuka elmosolyodott.- Menjünk.

Elindultunk a szobáink felé, miután felértünk. Egymásra néztünk az ajtóból és bólintottunk. Mindannyian bementünk a saját szobánkba.

Letettem a fegyvereim és levettem a fekete bőrkabátom, majd átcseréltem a fehér pólómat egy fehér garbós pulcsira. Megfésülködtem, befújtam magam. Majd kimentem.

A lányok kijöttek, de jóval utánam. Pislogtam egy párat. Doja egy babarózsaszín koktélruhában volt kicsi fehér virágok díszítették mindenhol, a felkarjánál véget ért az ujja a ruhának ami buggyos volt. A mellkasánál egy masni volt kötve aminek a vége a derekáig ért. Ez is olyan színű és anyagú volt mint a ruhája. Gyöngy nyakláncot és karkötőt viselt. A gyenge smink amit felvitt attól csak még aranyosabb volt az arca. Egy kistáska volt nála. A cipője egy fehér bőrtopánka volt. A hajába rakott egy virágos hajcsatot.

Setsuka is kijött. Ő is egy koktélruhát viselt, méregzöld ruha, nincs rajta semmi minta. Felső rész fűző volt. A szoknya része réteges volt, volt egy vastagabb szövet és azon egy átlátszó anyag. Az ujjai a csuklójáig ért és az is átlátszó anyagból volt. A kivágása nagy volt, nagy volt a belátás a dekoltázsába. De neki mindig. A cipője egy fekete zárt magassarkú. Nála is egy kistáska volt. A nyakában volt a szokásos nyaklánca. A sminkje vad volt, az is zöld színekben pompázott.