Neki volt a legnagyobb szíve.

28

Sokáig beszélgettünk. Már vagy egy hete a hajón voltunk. Mindennap egymással beszélgettünk. Sokat meséltek magukról. Rövid idő alatt barátok lettünk. Nem emlékszek rá, hogy lettek volna barátaim ez előtt. Így úgy tekintettem rájuk mint az egyetlen és legfontosabb barátokra.

Kő-papír-ollót játszottunk. Nagy koppanást hallottunk fentről. Megijedtünk. Elaludtak a gyertyák. Egy maradt égve. Maxel és Vanesszával megöleltük egymást. Nem akartam elveszíteni Őket. Csak Ők voltak nekem.

Még egy koppanást hallottunk. A plafon beszakadt. A kabint megtöltötte a pirkadat fénye. Pár férfi volt ott. Az egyik oda sétál az egyik kislányhoz felemelte. Leesett róla a kapucni. Nem tudtam sokáig, hogy ki az. Csak akkor amikor találkoztam Lücy hercegnővel.

Gray herceg emelte fel. Kiugrott vele. A többi férfi is kiment. Katonák lehettek.

Oda mentem a lyukhoz. A többiekre néztem.- Eltudunk menni.

-A víz közepén vagyunk.- Max oda sietett.

-Biztos van mentőcsónak vagy valami.- Rájuk néztem. Mindenki oda jött.- Tartsatok bakot.

A legidősebb lány oda jött. 15 körül lehetett.- Gyere.- Leguggolt.

Beleültem a nyakába. Pont kiláttam. Fent harcoltak. Voltak akik a földön feküdtek. Nyeltem egy nagyot. Jobban körbe néztem. Megláttam egy csónakot.

-Van egy csónak.- Lerakott.- Megtudunk szökni.

Elkezdtünk kimászni. A legidősebb lány mindenkit kisegített. Nagy nehezen kimászott. Kigyulladt a hajó. Elkezdtünk a ládák mögött osonni. Páran beszálltak a csónakba.

Annyira boldog voltam, de mindenki, megszökhetünk. A hajón egyre nagyobb volt a tűz. Eldőlt egy árboc. Ki kerekedtek a szemeim. Fel se fogtam mi történik. Maxre esett. A hátára. Elkezdett vért köhögni. Vanesszával oda szaladtunk.

-Max.- Kifolytak a könnyeim.

-Ha megmersz halni megöllek!- Vanessza is elsírta magát.

-Sose voltál a legélesebb kés a fiókban.- Elkacagta magát.- Menjetek a csónakba.

-De..- Megfogtam a kezét.- Leszedjük rólad...

-Nem bírjátok.

-Ha nem próbáljuk meg...- Vanessza megfogta és elkezdte felemelni. De meg se mozdult.

-Menjetek!

-Ti meg hova mentek?- A nő állt előttünk. Egy kardot fogott. Meg se mertünk szólalni.- Kis butuskák.- Rátette az árbocra a lábát. Max felkiáltott. Még több vért köpött ki.

-Te szörnyeteg!- Vanessza neki ugrott a lábának.

-Szállj le.- Elkezdte rángatni, de Vanessza meg se mozdult. Csettintet egyet a nyelvével.- Ezért utálom a gyerekeket.- Beledöfte Vanessza mellkasába a kardot. Nem bírta kihúzni ezért elrúgta Vanesszát. Csak néztem ahogy elrepül.

-Vanessza!- Max kiabált, de alig volt hangja.

-Maradj már. -Elém lépett.- Menj vissza a cellába. Vagy úgy jársz mint Ők.- Összehunyorította a szemeit.

Hátrébb kúsztam. A hajó lángokban volt. Folytak a könnyeim. A nap rásütött a fedélzetre. Elrúgták. Egy férfi állt ott. Barna haja volt. Rám nézett. Sötétkék szemei csak úgy ragyogtak.

-Titeket is elraboltak?

Csak bólintottam egyet. Nem mertem beszélni. Ökölbe szorítottam a kezeim. Megfogok halni.