Neki volt a legnagyobb szíve.

14

Eddig még nem tűnt fel, hogy ott tartana egy kardot. Nem is tudom hogy fért el neki ott.
Travis neki ugrott aranyozott kardjával Laxusnak.

Laxus könnyedén hárította. Az előbb még jól láttam Őket, de már csak a kardok hangját hallottam. Néha megláttam Őket. De túl gyorsak voltak a szememnek. Hirtelen a ház tetőre kerültem. Egy izmos kéz átölelte a derekam.

-La..-Oda néztem, nem Laxus volt.- Te..- Travis volt.- Tegyél le Te perverz!- Elkezdtem kiabálni. Csak most jutott el az agyamig, hogy megcsókolt és letapizott. Egy igazi féreg. Elkezdtem mozgolódni.

-Nem vagyok perverz.- Elkacagta magát.- Csak mindig megszerzem azt amit akarok.- Elmosolyodott. Lefagytam, csak az arcát tudtam nézni.

Laxus odaugrott. De az a mocsok kivédte.

-Engedd el!- Laxus a másik ház tetején állt.

-És ha nem?- Gúnyosan elmosolyodott.- Legalább az egyik évszakot adjátok nekünk.

Laxus elkacagta magát.- Máskor legyetek gyorsabbak.

-Ti meg lassabbak.- Duzzogni kezdett.

Csak pislogtam, nem tűnt úgy mintha ellenségek lennének. Inkább... mint két nagyon jó barát akik szeretik egymást piszkálni.

Laxus elénk ugrott, Travis hátrább ment. Lerakott engem. Megfogta a jobb kezem és egy puszit nyomott a kézfejemre. Ki kerekedtek a szemeim. Elrántottam a kezem.

-Remélem még találkozunk.- Kiegyenesedett és Laxusra nézett.- Ezt most megnyerted.- Eltűnt.

Egy vonyítást hallottunk az erdő mélyéből. Az ellenséges katonák elkezdtek befutni az erdőbe. A mi katonáink oda jöttek. Laxus elrakta a kardot. Oda fordult a katonái felé.

-Attól, hogy ezt most megnyertük attól még nem pihenhetünk!- Zsebre tette a kezeit.- Szedjétek szét a sátrakat.

Elkezdték szétszedni a sátrakat. Félóra alatt már csak a falu házai voltak ott. Visszamentünk a táborba. Laxus megint elmondta kinek miben kell változtatnia, kaptak nyalókát. Aztán mentek a dolgukra. Mentünk vissza a fő sátorba.

Laxus megállt.- Mi holnap hazamegyünk. Ha van valami akkor szólj. -Joshra nézett.

-Igenis!

-Még egy hiba és lefokozlak.

Josh szemei kikerekedtek.- Uram.. kérem.- Lenézett a földre.

-Akkor ne legyen több hiba.- Kivett a zsebéből egy almás nyalókát. - Most elmegyek, reggel indulunk.- Rám nézett. Kicsomagolta a nyalókát és bevette a szájába.

-Hova mész? Nem mehetek?

-Nem. Reggel keltelek.- Eltűnt.

-Ez a kis.- Összefontam magam előtt a kezeim.

-Valószínűleg fürdeni megy.

-Fürdeni? De hát azt itt tud a táborban.

-A tábornok nagyon szeret tavakban, folyókban, tengerekben fürdeni.

Pislogtam egy párat.- Vihetett volna engem is! Nem érzem a meleget, de attól még izzadok. Jól esett volna.

Josh elkacagta magát.- Muszáj összeszednem magam.- Beletúrt barna tincseibe. - Csak négy napot volt itt, de a katonák máris jobbak. -Leült egy farönkre.- Ritkán megyek a katonákkal harcolni, ezen változtatnom kell.- Eltemette a tenyerébe az arcát. -Én nem vagyok bátor...

Megvakartam a karom.-Oda ültem mellé.- Miért lettél katona?

Kiegyenesedett. A tenyerét nézte.- Mindig is egy szegény család voltunk. -Ökölbe szorította a kezeit.- Bár a nagyim már 892éves, de csak 885 évesen ihatott kakaót. Mert addig nem engedhette meg magának. Olyan boldog volt.- Lágyan elmosolyodott.