Neki volt a legnagyobb szíve.

62

Natalya elkacagta magát. - Mostmár mindent értek. - Leszedte magáról a kötelet.- Nem ölhetitek meg Noamot se Rynt.

- Maga is velük van kapitány?- A macskaember összeszorította mancsait.

- Mikre gondolsz Gal?- Javier ráförmedt.- A kapitány biztos rosszul mondta.

- Nem, jól mondtam. Nem ölhetjük meg Őket.- Megigazította kalapját.- Élve kell a sellőkirály elé vinni Őket.- Kirántotta kardját.

- Így van.- Layla oda ment mellé.- Még a végén azt hinnék mi vagyunk az árulók.

- Javier és Gal maradjon itt. - A társaira nézett.- A többiek menjenek a dolgukra.

- De kap...

- Menjetek!- Megmarkolta kardjának a markolatát.- Ezt elintézzük mi.

Az emberei el is mentek a dolgukra.

Ryn kinyitotta száját. Elkezdett énekelni. Gyorsan mindenki visszadugta a füldugókat. Térdre rogytunk, lehetett hallani így is a hangját. Küzdöttem, hogy ne képzeljek oda semmit. De nem tudtam felállni. Megjelent az anyám, megráztam a fejem. Tudtam, hogy ez nem igaz egyszer már becsapott.

Laxus állt ott a korlátnál. Jött felém, ki kerekedtek a szemeim. Hol volt eddig? Mindig akkor jön amikor szükségem van rá. Lágyan elmosolyodtam. Elkezdtem felé sétálni. Annyira hiányzik, kár, hogy nem jött velünk.

Oda értem elé, kitárta a karjait, megöleltem. De mielőtt a vállára tettem a kezeim, tenyereimből jégcsapokat engedtem ki. Áthasították a hátát, felkiáltott. Eltűnt, az ének is. Ryn hátába szúrtam
bele a jeget. Hátráltam egy keveset.

Így van, ez nem Laxus volt. Ő sose ölelne vissza és nem is jelenne meg csak úgy. De ha meg is jelenne nem ilyen halkan, valószínűleg valami gúnyosat mondana vagy egyből levágta volna a szirén fejét.

Ryn kihúzta a jégcsapokat. Valamit mondott, de nem hallottam.
Újra énekelt.

De most meg se hallottam elvesztem a gondolataimban. Amik csak Laxusról szóltak. Hol lehet most?

Javier szaladt Ryn felé. A szirén megivott valamit és lábakat növesztett, Noam is ezt tette. Oldalra kaptam a tekintetem, meztelenek voltak.

Javier elkezdte sárga gömbökkel dobálni,  de gyorsan abbahagyta mert a hajó nagyon beleingott. Elkezdték lőni Őket. Mindet kikerülték. Nem tudta mindenki támadni az ellenséget mert a hajót vezetni kellet, vagy lent volt a sebesültekkel. Csak 6-an voltunk fent. Javier, Layla, Spike, Natalya a macskaember és Én.

De ennyien bőven elegek vagyunk. Layla Ryn felé akart menni, de Spike oda szaladt elé.

Felnézett az égre a hercegnő.- Ah vegyél fel valamit.

-Nem vagyok szégyellős.- Felé szaladt.

Spike segített Laylának.

Felugrott még kettő szirén a hajóra, nekik is lábuk volt. Oda szaladtam az egyikhez, a másikat a macskaember támadta meg.

Megigazítottam a füldugókat. Most se hallottam ahogy a kardok összecsapódnak. A kezéből jött ki a kard. Épp tartottam vissza amikor a másik kezéből is kinőtt egy és oldalba szúrt. Hátra ugrottam. Oda kaptam a kezem.