Neki volt a legnagyobb szíve.

87

Csend lepte be ezt a hatalmas királyiebédlőt. Barokk bútorok nyikorgását lehet néha hallani ahogy valaki megmozdult a széken. Vagy a közeledő ősz szelének a hangját a nyitott ablakon át. Fehérporcelán tányérokhoz csapódó ezüst étkészlet csengése. Viszont egy szót se hallottunk egy jó ideje. Az óriás kristály csillár jol bevilágította a szobát, bár a nap még épp, hogy elkezdett lemenni.

Ma mennek el Alucardék. Búcsú vacsorának lehetne ezt nevezni. De beszélgetnünk kellene, nevetni. Körbenéztem az asztalnál. Lücy ült az asztalfőnél, Alucard ült ott mindig. Baloldalán Alucard, Luna mellette, majd Layla, Lucy és Spike. Jobboldalán Vlad ült, mellette Laxus majd Nicholas Setsuka és Doja aztán következtem Én. Senki se ült jobb oldalamon vagy előttem, pedig még bőven lett volna hely.

- Azért majd küldjetek képeslapot.- Vlad elkacagta magát miközben Alucardékra nézett.

Luna elkacagta magát.- Képet is küldünk majd a babáról.

- Lány vagy fiú lesz?- Nicholás két falat közt hozzájuk szólt.

- Lány.- Luna elmosolyodott.

- Esmeray.- Alucard is felfelé kunkorította a szája szélét.

- Érdekes.- Layla szinte már belevágta a villáját a párolt spárgába.

Elkezdtünk beszélgetni mindenről is. Ez a hangulat már jobb volt. Miután ettünk még ott ültünk és beszélgettünk.

De eljött a pillanat. Ott álltunk a kapu előtt. Alucardék egy szekéren ültek, a cuccuk a kocsiban volt. Laxus nyitott egy szivárvány színű kaput.

Alucard felénk fordult. - Meglesztek nélkülem is. - Végignézett rajtunk, de inkább csak a testvéreit figyelte.- Nem akarom majd rossz hírét hallani az országnak.- Visszafordult a kapu felé és elindította a lovakat. Átmentek a kapun, bezárult.

Ott álltunk csendben. Néztük a kapu hűlt helyét. Nem éreztem magam annyira megtörve. Végignéztem a testvéreken. Megint egyel kevesebb. Oldalra vezettem a tekintetem. Már majdnem lement a nap.

Lücy megköszörülte a torkát.- Menjünk a dolgunkra.- Megfordult és elindult a kastély felé.

Mi is megindultunk. Laxus előttem sétált, biztos hiányozni fog neki Luna.
Lücy megtorpant a többiek elmentek mellette.

Oda fordult felém.- Többet nem kell az üvegházban dolgoznod.- Semmitmondó volt a tekintete.- Találtam valakiket.

- Oh többen vannak?- Elmosolyodtam. - Jó gyorsan találtál.

- Sürgős volt.- Megfordult.- Jó éjt.

-Jó..éjt.- Néztem Lücy távolodó hátát.

Laxus oda állt mellém és megsimogatta a fejem tetejét. Elmosolyodott. Ahogy megláttam az édes mosolyát nekem is felhúzódott a szám oldala. Elindultunk.

//Alucard//

Egész este fent voltam és csak néztem ide-oda. Legtöbbet a plafont vagy a várost bambultam az ablakon keresztül. Luna csak nyugodtan aludt mellettem. Már mindent összepakoltunk, reggel egyből indulunk.
Végre jött fel a nap. Elmentem megfürdeni, rendbe szedtem magam. Sétáltam egyet a palotában. Mindenhova elmentem.

Bementem a trónterembe. Lücy már ott volt. Ki kerekedtek a szemeim. Ilyen korán még Én is ritkán voltam itt.

Oda mentem elé. A trónban ült. Meghajoltam.

Elkacagta magát.- Fura ezt látni.

- Elsőnek és utoljára meghajolok előtted. - Kiegyenesedtem.