Vlad összeráncolta a szemöldökét.- Már korábban is mondta.
Oldalra kapta tekintetét. -Ja.
-Előttem nem! Biztos emlékeznék rá.
Doja elkacagta magát.- Menjünk haza.- Oh Laxus.- Oda ment mellé.- De szép ez a virág. Sose láttam még ilyet.- Levette Laxus palástjáról.
Most, hogy jobban megnéztem, televolt azzal a sárga pórral, a haja a ruhája, mindene. Nem rendes virágpor volt, nagyobb szemek voltak és élénkebbek, világított is.
-Menjünk.- Megfordult.- Le kell mosnom magamról ezt a szart. -Tüsszentett egyet, az órából szállt ki a sárga pór. -IGYEKEZZÜNK!
Nyitott egy fehér kaput. Bementünk, a szobájában voltunk. Vladék kimentek. Elkezdte levenni a köpenyét és a csizmáját.
-Akkor most már a nevemen fogsz hívni végre?- Nekidőltem a kanapé háttámlájának.
-Túl hosszú.- Oda ment a tükörhöz.- Maradok a szöszinél.
-De nemár!- Összefontam magam előtt a kezeim.- Én se hívlak... fekinek vagy..
Elkacagta magát.- Ez elég rasszistán hangzik.-
Rám nézett, egy pillanatra lefagytam. Mosolygott. Kellemes melegséget éreztem a mellkasomban. Bármeddig bírnám nézni. Elvörösödtem. Elkaptam a fejem. Jobbra balra kapkodtam a tekintetem. Még mindig kupi van.
-Cel...-Elkezdett a fiókban matatni.
Ki kerekedtek a szemeim. Még jobban elvörösödtem.-Jó..- A földre néztem.
-Most miért jössz zavarba?!- Rám nézett.
-Én nem!- Elkezdtem a kezeimmel hadonászni.
-Látom.- Megforgatta a szemeit. - Most már menj, fürödni akarok.
Elindultam az ajtóhoz, kimentem rajta, de visszanéztem. Egymást néztük.- Szia Laxus.- Lágyan elmosolyodtam.
-Szia... szöszi.- Elnevette magát amint meglátta a feldúlt arcom.
-Ohh Te!- Becsaptam az ajtót.
Trappoltam a folyosón, megálltam egy pillanatra. Nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Kellemes melegség járta át a mellkasom. Belemarkoltam a pólóm aljába. Mi ez az érzés?
Mentem vacsorázni. Setsukával találkoztam a folyosón.
-Hallottam mi történt a vakondoknál.- Elkacagta magát. - Vlad sose mondja el rendesen a feladatot.
-Hát igen.
Reggel benéztem Lücyhez. Egy olyan sárga virág volt az asztalon amibe Laxus beleesett.
-Ez milyen virág?- Álltam felette.
-Nem tudom, ismerős de nem tudom.- Megfogta.- Valószínűleg egy barlangi virág.- Beletette egy befőttes üvegbe.
-Segítsek valamit? - Sétáltam az ablakhoz.
-Most mentem volna megöntözni a virágokat.
-Segítek.- Felcsillantak a szemeim.
Szeretem öntözni a növényeket. Van aminek ilyenkor jobban lehet érezni az illatát. Közben beszélgettünk. Mostanában keveset voltunk együtt. Meglocsoltam az utolsó virágot.
-Van kedved valamerre menni?- Lücy elé álltam.
Megfogta az állát.- Van.- Elmosolyodott. - De hova?
-Be a városba, sétálni?
Elkezdett bólogatni. Megfésülte hosszú feketehaját. Megigazította kék ruháját. Elindultunk.
YOU ARE READING
Neki volt a legnagyobb szíve.
AdventureHiszel a vámpírokban? Vagy bármiféle természetfeletti lényben? Mit szólnál ha azt mondanák van egy másik világ tele ilyen lényekkel? Furábbnál furább szerzetekkel. Főhősnőnk, Celaena egy ilyen világban él. Ami neki teljesen megszokott, ahogy ott min...