Neki volt a legnagyobb szíve.

72

- Miért ide jöttél?- Belzebub közelebb ment hozzá.

Elkacagta magát.- Hát jöttem a szerelmemhez és a lányomhoz.- Felpattant.- Vagy meg se látogathatlak titeket?

- Hogy szöktél meg anya?- Luna oda ment elé.

- A barátnőd segített.- Elmosolyodott.

Rám kapták tekintetük.
- Hogy?- Laxus lepődött meg a legjobban.

- Hát.- oldalra néztem.

- Majd elmondom szívem.- Oda jött mellém, átkarolt a vállamnál.- Amikor bent maradt adott nekem egy jégtőrt, amivel könnyen kinyitottam a rács ajtaját, leszúrtam mindenkit aki az utamba állt, aztán amikor már nem volt rá szükségem csak széttörtem. Így nyom se maradt. - Oda ment Luna elé.- Gyerekjáték.- Megölelte.- Hiányozni fogsz.

Luna oldalra nézett. Elkezdtek a könnyei folyni. De egyből alább maradt. Csak pislogott.

- Miért vagyok boldog? Szomorú is egyszerre. - Elkezdett kacagni.- Vannak érzéseim.- Folytak a könnyei és közben nevetett. Földre rogyott. - Hogy vannak? - Elkezdett remegni, Alucard oda ment hozzá és magához húzta.

Taharial arrébb ment.- Megöltem a két Istent aki megátkozott téged.

Belzebub leült a székébe.- Akkor jobb ha minél előbb elmész.

Oda ment az ablakhoz.- Az a terv, csak gondoltam elköszönök.- A Sátánra nézett.- Nem szeretsz már, ugye?

Belzebub szemei ki kerekedtek.- Jobb lesz így mindenkinek.- Lesütötte szemeit.

Taharial eltörte az ablak kilincsét, épp nyitotta ki. - Csak nekünk nem.

Megjelent Belzebub előtt, egy forró csókot lehelt ajkaira. Fehér hollóvá változott és megállt a párkányon.

- Várj!- Oda szaladtam. - Azt mondtad láthatom az anyám.

Pislogott egy párat.- Hazudtam.- Elrepült. Károgott egy párat, mintha kinevetne. Minél messzebb volt annál halkabb, már nem lehetett hallani olyan messze volt.

Összerogytam, a kezem ott maradt a párkányon. Elkezdtek a könnyeim folyni, de a meleg levegő miatt egyből elpárolgott. Néma csend volt a teremben, Belzebub törte meg.

- Szóval Celaena.

Kihúztam magam.- Igen!

Lágyan elmosolyodott.- Vagyis mindenki. Majd mondjátok meg, ha rájöttetek, hogy szökött meg Taharial.- Megfordult a székével. - Most menjetek innen.

- Magának mondjuk el elsőnek.- Alucard bólintott egyet.

Kimentünk a teremből. Muerte oda repült elénk.

- Gyertek.- Muerte emberi formába átalakult. Rövid tüskés fekete haja volt, feketeruhában.
Követtük, csendben mentünk utána. Egy lift ajtónál voltunk. Bementünk.
- Remélem többet nem találkozunk. - Megnyomta a gombot. Becsukódott az ajtó.

Kisebb nyomást éreztem a mellkasomban. Pár másodperc múlva megállt a lift, csengetett egyet, kinyíltak az ajtók. Egy erdőben voltunk. Kimentünk.

Luna mosolygott, vörösek voltak a szemei a sírástól, eltűntette a szárnyait, újra smaragd zöld szemei voltak. - Olyan jó újra érezni!- Elkezdett nevetni. - De most szomorú is vagyok.- Nézte az ágakat.- Anya elment.- Leguggolt.- Köszönöm Celaena, nem gondoltam volna, hogy pont Te fogsz segíteni.- Felállt, megölelt.

- Én se tudtam mit csinálok.- Kínosan elnevettem magam.

- Erről senkinek se beszélünk.- Alucard összefonta maga előtt a kezeit.